Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
VI. A művelődés-, irodalom- és egyházszervező
katársi gárdát sikerült az ideológiai középutasságot célul kitűző lap köré gyűjteniük, ami összességében nézve, egyes számainak (ha nem is minden egyes anyagának) egyenletes - az adott körülményeknek és korviszonyoknak általánosságban megfelelő - színvonalát is biztosította.419 Amikor a lapot indító főszerkesztőt, Darkót másfél év után lecserélték, többen a Magyar írás éles irány- és arculatváltását vizionálták, amire azonban nem került sor. Sőt Kovács Endre épp a kormánypárti Magyar Újságban védte meg 1933-ban a folyóiratot, leszögezve, hogy azt „nem érheti a vád, hogy kicsinyes pártszempontoknak áldozza fel az irodalmat”, s nem folytat „egyoldalú kultúrpolitikát”, sőt szerzőit továbbra is „felekezeti vagy politikai tagozódásukra” való tekintet nélkül választja ki.420 A lap szerzői között ott volt a csehszlovákiai magyar irodalom legjobb minőséget képviselő alkotóinak többje (s ekkorra már a Magyar Munkaközösség egyre erőteljesebb gárdáját is magához vonzotta, sőt sokáig főszerepet is biztosított nekik), de szerepeltek benne a fiatal(abb) magyarországi irodalom és szellemi-művészeti élet akkorra már elismert alkotói is. Ami azt jelzi, hogy a Magyar írás nem szűkítette le figyelmét és érdeklődését nem korlátozta a geopolitikai határok közé szorított szlovenszkói magyar irodalomra és alkotókra, hanem igyekezett befogni kora magyar irodalmának minél nagyobb szeletét (kiemelendő itt József Attila vagy Radnóti Miklós egy-egy versének közlése is), miközben figyelmét kiterjesztette a szlovák, illetve a világirodalom értékeire és történéseire, de ügyelt a múltbeli hagyományok ébrentartására is. Külön figyelmet érdemel a lap már rögtön az elején kialakult tartalmi és rovatszerkezete is, amelytől később sem tért el: a szépirodalom mellett irodalmi, történelmi, társadalomismereti és társadalomtörténeti, néprajzi, képzőművészeti, színházi stb. tanulmányok és elemzések kerültek a folyóiratba. Mindeközben pedig jelentős teret szentelt a kisebbségi szellemi élet kérdéseinek, s külön értéket képeznek benne friss, sokfelé és sok mindenre figyelő kritikai és recenziós anyagai is (könyvekről, kiállításokról, színházi előadásokról, rádióadásokról stb.). A Magyar írásnak volt - csehszlovákiai magyar szerkesztői mellett - magyarországi, „ruszinszkói” (azaz kárpátaljai), erdélyi, sőt amerikai szerkesztője is, akiknek személyét Szent-lvány - emelte ki a folyóiratról szóló alapos tanulmányában Csanda Sándor - szabadon választotta ki. Sokat elárul például a politikus-művelődésszervező személyiségéről, illetve szemléletéről, értékrendjéről, vonzódásairól ebben az összefüggésben, hogy a Magyar írás budapesti szerkesztőjének és a Kazinczy Szövetkezet lektorának épp Féja Gézát, a falukutató mozgalom egyik korai teoretikusát, Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártjának egyik szervezőjét kérte fel.421 A Magyar írás szerkesztősége a lap impresszuma szerint előbb Kassán székelt, majd Darkó kiválása (menesztése?) után, takarékossági okból, a Kazinczy átszervezésének részeként a folyóirat dokumentációjával és adminisztrációjával együtt szintén a politikus bejei kastélyába került. Mi több, más, korabeli utalás szerint a lapot „éveken át maga Szent-lvány József szerkesztette”.422 Szombathy Viktor egyik levele szerint egy-egy lapszám szerkesztése úgy történt, hogy a kéziratokat részben ő kapta meg Komáromban (ahol akkoriban élt és működött), részben pedig Bejére érkeztek Szent-lványhoz, aki ezeket az anyagokat 143
