Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
VI. A művelődés-, irodalom- és egyházszervező
is jelent, mondván, „Akinek az asztalánál ettem és ittam, akinek egyszer vendége voltam, azzal, ha úgy kerül a sor, nem állhatok többé szemben gátlás nélkül”.377 És ezzel máris megrágalmazott és hiteltelenített mindenkit, aki elfogadta a bejei-liptószentiváni birtokos meghívását, s eleve alattomos szándékot látott kezdeményezésében, és megtagadott tőle minden jó szándékot, a rendezvény részvevőitől pedig minden jóhiszeműséget. Turczel Lajos - kiváló, s alapjaiban máig érvényes monográfiájában - már 1967-ben, tehát még Fábry életében korrigálta a Szentiváni Kúriáról 1948 után, nagyrészt a stószi író-publicista 1953-as Fáklya-beli írásának hatására kialakult, leegyszerűsített képet. Kijelentette, hogy a Kúria, kvaterka, kultúra szerzője „Szüllő Géza és Szent-Ivány József politikai profilja között egyenlőségi jelet von, és elsiklik a mellett az ideológiailag nem jelentéktelen ellentét mellett, amely 1925-től 1935-ig a szövetkezett ellenzéki pártok két szárnya között kiéleződött”.378 Turczel szerint Szent-Ivány szándéka a Szentiváni Kúriával „egy középhelyzetű polgári erőkoncentráció”, egy, „a kommunista szélsőbal” és a keresztényszocialista jobboldal közt elhelyezkedő „írófront” megteremtése lehetett, de a szélsőbalosok (Fábryék) már a legelső Kúriára se mentek el, a keresztényszocialistákhoz húzók pedig fokozatosan elmaradoztak róla. Ekkorra azonban, a keresztényszocialisták elutasítása mellett Szent-lványnak már pártján belül is fogyni kezdett a támogatottsága, így a Kúria - mint „a demokratikus gondolkodású polgári írók szellemi és gazdasági frontja”, mely a „liberális szellemű polgári irodalom népszerűsítését és prosperitását” tűzte ki célul - bukása is szinte törvényszerű volt.379 Összességében, s a magunk részéről Szent-Ivány József(ék) szentiváni kúriáját olyan, az 1918 után történelmi kényszerűségből létrejövő csehszlovákiai magyar irodalom elszigeteltségéből, vidékiességéből, provincializmusából való kitörésnek, távlatosabb célok felé is tekintő, jó szándékú kísérletnek látjuk, melynek azonban kétségtelen eredményei ellenére sem sikerült - s az adott helyzetben talán nem is sikerülhetett - a szükséges mértékben felülemelkednie sem létrehozói, támogatói, hívei, sem ellentábora partikuláris érdekein. Azaz, ahogy Filep Tamás Gusztáv fogalmazta: „...egységfront-teremtési kísérletét [...] hol a jobboldal, hol a baloldal, hol a magyar pártelit hiúsította meg.”380 Aminek oka valószínűleg az lehetett, amire szintén Filep hívta fel a figyelmet, hogy a Szentiváni Kúria nem tudott egy olyan „közös [...] ideológiát” felkínálni, mint amilyenre Erdélyben Kemény János báró és Bánffy Miklós gróf a marosvécsi FHelikonhoz a transzszilvanizmusban rátalált.381 VI. 5. A kiadó- és lapszervező Szakadékok fölött A Prágai Magyar Hírlap kapcsán, majd a Kúriákról szólva többször is rámutattunk arra, hogy Szent-Ivány alapvetően mindvégig a magyar irodalom egészében, teljességében, koherenciájában gondolkodott, és ez jellemezte irodalom- és művelődéspolitikai felfogá133
