Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)

VI. A művelődés-, irodalom- és egyházszervező

ránsok szerkesztette lapokkal való kapcsolataiért, valamint a Szép Angéla háza című pornográfiájáért. Miközben természetesen minden erkölcsös és távlatos kezdeményezést saját magától származtatott, a Szentiváni Kúriát „szerencsétlen vállalkozásnak” ítélte meg. Mert igaz ugyan, írta, hogy Szent-Ivány „kétségtelenül jószándékú ember volt", de „irodalom-politikai szempontból naiv és kritikátlan”, akinek „nagyhangú, erősen baloldali” befolyásolói hatására „sikerült olyan légkört teremtenie a felvidéki irodalom körül”, mely az addigi fejlődést „teljesen megakasztotta”. S mint a „liberális színezetű” Magyar Nemzeti Pártvezére, így Sziklay, „értéknek fogott föl” mindent, ami baloldali, és „dilettánsnak, tehetségtelennek, ami keresztény felfogást tükrözött”. Ezért, szemben Tamás állításával, épp „ő volt az egyetlen politikus, aki beleártotta magát az irodalom dolgába, [s] a legszerencsétlenebb módon”. Vagyis szerinte egyértelmű, hogy éppen a Szentiváni Kúria „akasztotta meg azt az irodalmi fejlődést, amelyet a Kazinczy Társaság és annak vállalkozásai: a Kazinczy Könyvbarátok Egyesülete és a Kazinczy Kiadó Vállalat indított”. De, folytatja eszmefuttatását Sziklay, nem is az építés volt Szent-Ivány tanácsadóinak célja, hanem az, „ hogy minden keresztény-nemzeti irányú szellemi fejlődés elpusztításával a Masaryk elnök egymilliós adományából létesítendő cseh-szlovák-magyar szellemiség alá készítsék elő a talajt” [kiemelés Sziklaynál], s tulajdonképpen ez az oka, hogy „az addigi irodalmi életet, bármilyen szép eredményt ért is el öt év alatt, »vitriolos, forróvizes« ú. n. kritikával [...] »szlovenszkói magyar ugarnak« kellett kikiáltani”. Immáron ideje lenne eltöprengeni azon, írta két esztendővel Szent-Ivány halála után, hogy „kinek a lelkén szárad” a becsületes kezdeményezések „elsikkadása”.366 A hagyatékában található kéziratos szatirikus elbeszélő költeménye, Az új „Pokol” XI. énekében az író-művelődésszervező alaposan kiosztotta a Szentiváni Kúriát is, mivelhogy a maga által szervezett Kazinczy Társaság akkor már „éveken át próbálkozott avval, hogy »közös nevezőre« hozza a különböző pártállású és világnézetű írókat, a tiszta irodalmiság jegyében”, ám „ezt az egyenes és becsületes munkát” megzavarták a „prágai hetek”. Sziklay Ferenc közülük Győry Dezsőt, Dzurányi Lászlót, Szvatkó Pált, Vozári Dezsőt, Neubauer Pált és Darvas Jánost nevezi néven, akik a „koncentráció jelszavával” úgymond „a baloldaliak klikkjét szervezték meg az irtó háborúra a valódi koncentráció ellen, a K. T. által elért eredmények nagy kárára”. Szent-Ivány pedig végül az ő „sugalmazásukra” hozta létre a Kúriát,367 mely kudarcának okát abban látta, hogy tartalmilag kiürült.368 Nem érdektelen itt, hogy az 1930-as évek elején még a keresztényszocialistákhoz húzó Forgách Géza a Szent-Ivány halálára írt, s a politikai ellentábor érdekei és a magyar nemzeti párti pártvezér kétségtelen politikai-közéleti érdemei között egyensúlyozó, a korábbi eseményekre már egy más politikai térből tekintő portréjában a Szentiváni Kúria bukását a politikus „emberi gyöngeségének” tudta be. jelesül annak, hogy „szerencsétlenül válogatta meg tanácsadóit és munkatársait”,369 azaz ő is Győryékre, Dzurányiékra, illetve a Prágai Magyar Hírlap-beli liberálisabb gondolkodású újságírókra, írókra gondolt. Ezzel szemben a két háború közti időszak kassai művelődésének, illetve a Kazinczy Társaságnak Sziklay melletti másik jelentős, ám tőle mind alkatában, mind gonÍ3Í