Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
VI. A művelődés-, irodalom- és egyházszervező
Hírlapnál szerkesztősködő Szvatkó három éwel korábban, 1927-ben egyszer már nekirugaszkodott az Új Munkának, de akkor részben bizonyos gáncsvetők mesterkedése,330 részben viszont a beérkezett anyagok színvonala miatt - „minden volt: pénz, előfizető, csak író nem”, írja - elállt lapalapítói szándékától.331 Három évvel később azonban, a körülmények változása folytán, újból visszatért tervéhez, és ezt rögvest be is jelentette lapja hasábjain. így a szerveződő Szentiváni Kúriában már egy olyan „kritikai revühöz” lát „előkészítő fórumot”, mely kiadvány „valamennyi klikktől, magánérdektől és bruderkázástól éteri távolságban megkísérelné, hogy megüsse az ízlés, az európaiasság és a haladás valódi hangját”.332 Bár később azt is hozzátette, hogy az Új Munka „nem a kúria folyóirata lesz”, sőt „teljesen független” tőle - éljen vagy bukjon ezzel a függetlenséggel. „Lerakodóhely”, a „szlovenszkói magyar irodalom termésének raktárépülete” pedig főképp nem akar lenni, már csak azért sem, mert képtelenség „aktív alkotásokkal” egy „nívós folyóiratot eltartani”, s abban csak annak „gyér vezérteljesítményeit” kívánta volna bemutatni.333 Egyébként is, az Új Munka „kísérlet lesz”, ezért „Óriási bűnt követne el, aki az Új Munka mozgalmát [...] elgáncsolná, vagy megnehezítené”.334 A lap végül - Irodalom, kritika, világnézet alcímmel - 1931 áprilisában, csaknem egyéves előkészület és a háttérben folyó, kellőképpen máig nem feltárt, „részleteiben alig rekonstruálható »irodalompolitikai« belharc után”335 hagyta el a nyomdát, melyben Balogh Edgár egyenesen a Szent-Ivány-féle kultúrpolitikai kísérlet dokumentumát látta.336 S noha ez kétségtelenül így volt is, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Prágai Magyar Hírlap ez időben még Szent-Ivány szövetségesének számító főszerkesztője, Dzurányi László az Új Munka megjelenésekor, bizonnyal máraz első szám ismeretében, elgondolkodtató szavakkal figyelmeztette Szvatkót, hogy lapja „rohanás a tavaszba [kiemelés - T. L.]”, hogy nem látja benne „a biztos iránytűt”, s abban a „fegyelmezetlenség” és a „világnézeti kritikátlanság” bizonyítékait véli felfedezni.337 Tehát a jelek arra mutattak, hogy az Új Munka mögül Szent-lványék, Dzurányiék bár már annak megjelenése előtt kihátrálhattak, megjelenését megakadályozni már nem tudták, s hogy a lap mégis elhagyta a nyomdát, az vélhetően az esszéista-publicista-szerkesztőnek a szövetkezett ellenzéki pártok részéről jött „betiltás” utáni magánakciója volt. Ezt a feltételezést valószínűsíti bevezetőjének338 gladiátor-önképe, a „Recipe ferrum!” (Fogadd be a vasat!) „cézárok páholyából” érkező parancsára várása is. (Nem zárja ki ezt a lehetőséget az sem, hogy az első szám megjelenésekor Szvatkó még a 2. számot tervezte, melyhez Sziklay Ferenc együttműködését kérte, nevezetesen hogy foglaljon állást a lap mellett, és segítsen előfizetőket gyűjteni hozzá.)339Az Új Munka valóban egyszerre tükrözi Szvatkó esztétikai szigorát és egységfrontos elképzeléseit. Benne - kevés kivétellel - ugyanúgy a szlovenszkói magyar szerzők legjavát sikerült felsorakoztatnia világszemléleti, illetve eszmei-ideológiai elkötelezettségükre való tekintet nélkül, mint ahogy pazar a magyarországi írók névsora is (Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Márai Sándor, Komlós Aladár - többük a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti 124
