Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
VI. A művelődés-, irodalom- és egyházszervező
Társasággal kapcsolatos ankét kérdéseire válaszolt), de van benne magyarországi, szlovák és világirodalmi szemle is. Fábry Zoltán később hevesen bizonygatta, még 1953- ban is, hogy Szvatkó vállalkozása Szüllő és Szent-Ivány miatt eleve kudarcra volt ítélve.340 Tény tehát, hogy amitől Szvatkó óvni szerette volna lapját, már annak első száma után bekövetkezett: a „bún” elkövettetett, a lapot gyorsan elgáncsolták. Szent- Ivány ráadásul, noha támogatta a kritikus lapalapítási tervét, a Prágai Magyar Hírlapban nyílttéri nyilatkozatban határolta el (volt kénytelen elhatárolni?) magát a kiadványtól. Bár ebbéli szerepének megítélésében bizonyosan fontolóra vehető, hogy ekkor már erősen inogtak politikusi, illetve kultúrpolitikai ténykedésének korábbi támfalai, amit Balogh Edgár ismét helyesen ítélt meg az Új Szóban: „A Szent-lvány-front széthullása maga után vonta annak a kultúrpolitikának a felbomlását is, amelynek első és egyben utolsó dokumentuma az 1931 tavaszán megjelent prágai Új Munka egyetlen száma marad. [...] Szvatkó tényleg megcsinálta a demokratikus tehetségkiválogatás és európai horizont, az akadálytalan polgári jólét és kultúrérdeklődés elfogulatlan folyóiratát. A jobboldaltól a baloldalig menően találkoztak benne az értékek... De olyankor történt mindez, amikor a Szent-Ivány-koncepció megtört, s a Szentiváni Kúria programja a nemzeti hagyományok ápolásának frázisára zsugorodott össze.”341 Szvatkó egyik, Sziklay Ferenchez írt, 1931. április 5-i levelének érvelési logikája azt sejteti, hogy az Új Munkát mindenekelőtt jobbról, Szüllőék konzervativizmusa felől érték a legerősebb támadások, s Szent-Ivány tulajdonképpen kényszerhelyzetbe került, amikor kénytelen volt elhatárolódni a laptól.342 Turczel Lajos korszakos monográfiája szintén árnyaltan s a valóságnak megfelelőbben mutatja be Szent-Ivány helyzetét, kötöttségeit, s Szvatkó és az Új Munka „gátlástalanul szabad és független kereső szellemiségének” az adott „politikai és világnézeti szempontból erősen differenciálódott és polarizálódott” kisebbségi viszonyok közti „talajtalanságát”. Ráadásul Szent-lványt, akire Szvatkó „mint a Prágai Magyar Hírlap liberális gondolkodású főrészvényesére és az irodalmi egységfrontot megteremteni akaró Szentiváni Kúria kezdeményezőjére” támaszkodhatott,343 pártpolitikai kötöttségei tartották gúzsban, s nem állhatott ki nyíltan az Új Munka „programcélkitűzését” jellemző „ideológiai szabadosság" mellett. Mindent egybevetve, az Új Munka heroikus, ám eleve hamvába holt kísérletének végét egyik olvasatban ugyanaz a szellemi-világnézeti megosztottság és pozícióharc okozta, mely „kettősség”, a „két »testvérpárt« közötti disszonancia”344 végül a Kúriákat is zsákutcába vitte, s amely Szvatkó „szekértáborokat megbontó próbálkozásával”345 kapcsolatban Szent-lványt is meghátrálásra kényszerítette. Másik olvasatban viszont Szvatkó vakmerősége, ideológiai korlátok nélküli szellemi tájékozódása lehetett lapja betiltásának az oka, mellyel a nyíltan kommunista Forbáth Imrét, illetve az ekkor már a baloldalra húzó sarlósokat beengedte az Új Munkába (miközben a jobboldali dilettánsok kiszorultak belőle). 125
