Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
VI. A művelődés-, irodalom- és egyházszervező
Az első Szentiváni Kúria résztvevőinek egy csoportja (az ifjú hölgy Móricz előtt Beélik Elemérné Szent-lvány Kató) követhetik egymást, mert az író csak akkor lesz íróvá, ha megtalálja a kivételesen s kizárólagosan egyéni útját”, a „magasabb eszmény keresése” és „a megélés alapjainak megteremtése” (sic!) itt mégis olyan közös érdekként jelent meg, melyben „meg lehet egyezni” s mely alapján „össze lehet barátkozni”.313 Egy évvel később a Nyugat, Magyar írók sátora rovatának indulásakor, az immár második Szentiváni Kúria idézésével a magyarországi irodalmi közállapotok felé küldött egy fricskát, méghozzá a Kúria esetében pozitívumként említve, amiért azt Csehszlovákiában - a politika és az irodalom egybekapcsolásának vádjával - általában elmarasztalták. „Szlovenszkó magyar íróinak meg van a maguk parlamentje”, szögezte le itt Móricz, s Szent-lvány józsef és Szüllő Géza megjelenése kapcsán kiemelte, hogy ha a vezető politikusok hozzájuk hasonlóan „legelső rangú feladatnak tartják az irodalom istápolását”, arra is van remény, hogy annak helyzete a jövőben javulni fog, s ez példa lehetne a magyarországi „politikai vezérférfiúk” számára is, hogy végre „névvel és értékkel” odaálljanak az írók mellé.314 Móricz derűlátása azonban korainak bizonyult: a Szentiváni Kúria eszméje - talán épp az érdekek magyarországihoz 120