Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)

VI. A művelődés-, irodalom- és egyházszervező

a két világháború közti csehszlovákiai magyarság helyzetét, politikai-gazdasági-társadalmi­­szellemi életét és művelődését meghatározó, befolyásoló vagy csak kísérő döntésekben, eseményekben, és nem vette figyelembe a kettőjük közti világnézeti és az ebből fakadó egyéb különbségeket; nevezetesen, hogy esetükben - főként Szüllő Géza és Szent-Ivány József személyében - két politikai-ideológiai koncepció ütközött egymással. Magyarán: a két magyar ellenzéki párt számos - ha nem a legtöbb - esetben egymás ellenzéke is volt, ami olykor kormányellenességüknél is nagyobb hangsúlyt kapott. A köztük levő, jórészt világnézeti különbségek elmosása, értékrendjük, valamint stratégiai és taktikai elképzelé­seik nivellálása különösen kultúrafelfogásukban feltűnő, jóllehet Turczel Lajos már korán - még az 1960-as években - felismerte azokat, amikor megállapította, hogy Szent-Ivány, il­letve a Magyar Nemzeti Párt a „kulturális élet kialakításában is liberálisabb utakat keresett [kiemelés-T. L.J”, mint a keresztényszocialisták, és „kultúrkezdeményezései” is „remény­­teljesek” voltak.240 Vagyis ha általánosságban igaz is Filep Tamás Gusztáv összegezése, hogy az ellenzéki pártoknak az első köztársaság idején nem volt „irodalomszervező prog­ramjuk”, vagy „nem tudták megvalósítani azt”, az irodalmat pedig a „magyar ellenzék ré­szint nemigen tartotta fontosnak, részint nem tartotta önnön hatáskörébe tartozónak”, e két évtizeddel ezelőtti kitételét az újabb kutatások Szent-Ivány Józseffel kapcsolatban leg­alábbis árnyalják, akit egyébként maga is a „legelhivatottabb irodalomszervező politikus­nak” tartott.241 Ugyanis ha összetartozásukban, összefüggéseikben szemléljük a nevéhez is köthető kultúra- és irodalomszervező - s olykor mecénási vagy kapcsolatépítési - el­gondolásokat, gesztusokat és megnyilvánulásokat, egy lényege szerint intranzigens, más­felől koherens személyiség tudatosan eltervezett törekvéseit láthatjuk bennük. Még akkor is, ha a pártpolitikus taktikai-stratégiai megfontolásai, gyakorlati lépései, elkerülhetetlen háttéralkui némely esetben el is fedik vagy felül is írják azokat. Emberi kvalitásait azonban jól jellemzi, hogy alkalmasint maga sietett mindazok megsegítésére, akik elképzelései ku­darcának, esetleges politikai alkuinak szenvedő alanyaivá váltak. Szent-Ivány 1935-ben egész oldalas cikket szentelt a Prágai Magyar Hírlapban a csehszlovákiai magyar irodalom kérdéseinek, melyben fogalom- és helyzettisztázó igény­nyel, illetve az összegezés szándékával fejtette ki véleményét annak addigi tizenhat-ti­zenhét évéről, s tekintette át a jövőjét illető szervezeti teendőket. Alapvető gondnak látta a szlovenszkói magyar szellemi élet széttagoltságát, melynek megszüntetésére az eltelt másfél évtized alatt ugyan szerinte is történt néhány kísérlet, ám ezek nem jártak sikerrel, írásában abból indult ki, hogy az 1918-1919-es államfordulat a Csehszlovákiához kapcsolt magyarországi területeken irodalmi szempontból is új helyzetet teremtett, hiszen itt ko­rábban önálló irodalmi élet nem folyt, eltérően Erdélytől, „a beregi magyar és a csallóközi magyar semmi közösséget egymással nem érzett”, s a két terület között „a magyar szel­lemi központ közvetített”, ami olyan „centralisztikus erőket bontott ki, amelyek elhomá­lyosították az írás származásának területi kérdését”, vagyis az e területeken „nőtt halha­tatlanjai a magyar irodalomnak” úgymond „budapesti márkázással érkeztek hozzánk”, 102

Next

/
Thumbnails
Contents