Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
Az emberi élethez fűződő szokások...97 felső részével megtörölgették a gyerek arcát, majd a péntő viszájával szárazra törölték. A maradék szenes vizet az ajtó mögé öntötték, háttal. Az igézés ellenszerének egy ritkább - az 1940-es években Udvardon lejegyzett - változata szerint a megrontott gyereknek birkafejet főztek, s vizében napjában háromszor - a hajnali, a déli és az esti harangszó előtt - megfürdették. Amint azt már említettem, a szülést követő első héten lényegében a bába gondozta a csecsemőt, s csak ezután vette át az anyja, illetve nagyanyja. Általános vélekedés szerint a gyereknek is, anyjának is az volt a legjobb, ha minél hosszabb ideig szophatott a csecsemő (sokan úgy vélték, bár ezt ma már az idősebb adatközlők is babonaságnak tartják, hogy amíg szoptat az anya, addig nem eshet teherbe). így aztán legkevesebb fél esztendeig, de inkább 8-9 hónapig mindenütt szoptattak, sőt az sem ment ritkaságszámba, ha 2-3 éves koráig szopott a gyerek. Az anya vagy - ahogy azt martosi adataink mutatják - sok esetben a nagyanya a csecsemővel az ápolás-gondozás mellett már néhány hetes korától verbálisán is foglalkozott: altatókat énekelt neki, később mondókákkal szórakoztatta62. Gyermek- és ifjúkor. Felnőtté válás A gyerekek mindennapi élete már pici koruktól kezdve át volt szőve a jövendő ház körüli, gazdasági munkára való játékos belenevelődéssel (bár a legtöbb adatközlő úgy emlékezik vissza, hogy a gyerekek nevelésére nem sokat adtak a vizsgált terület falvaiban a szóban forgó időszakban, hanem inkább csak a megfigyelés, lefigyelés útján sajátították el a felnőttek által végzett munkák fortélyait, azért a tudatos nevelésre - az olyan tudatos nevelésre [pl. személyes példamutatás], amikor a gyerek észre sem veszi, hogy nevelik - is rengeteg adatot hozhatunk fel). A gyerekek öt-hat éves korukig különféle, a szülők, nagyszülők által készített, a felnőtt életre előkészítő játékokkal játszottak. A leánygyermek rongyból vagy kukoricából készített babát gondozott, de azt is figyelgette, hogyan dolgozott az édesanyja, és utánozni igyekezett annak tevékenységét (pl. homokkal sütött-főzött, kis tálacskában tészta ka parékot gyúrt stb.). Négy-öt esztendős korában a leány már burgonyát tisztított; babot válogatott, elment az üzletbe apróbb dolgokat bevásárolni. Hat-nyolc évesen már egyszerűbb leveseket is megfőzött, kilenc-tizenegy éves korában pedig sokuk már egy kis segítséggel kenyeret is sütött. Ekkor már szolgálni, markot szedni, libát őrizni is elmentek. A tizennégy éves kislány már megfejte a tehenet és ekkorra lényegében már férjhez is mehetett. A fiúk különféle gazdasági eszközök (pl. szekér, eke stb.) fából készített kicsinyített másával játszottak. Őket az apjuk szoktatta fokozatosan a munkához: mintegy észrevétlenül megmutatta, hogy mit, hogyan és miért kell csinálni. A fiúk először csak egyszerűbb feladatokat kaptak (pl. segítkeztek a favágásnál, nádvágásnál stb.), majd mindinkább önállósították őket. A nyolc-tíz esztendős fiú már részt vehetett a szénagyűjtésben vagy kukoricakapálásban is, ahol - egy köbölkúti adat szerint - az apa tréfásan 62 A gyermekélethez kapcsolódó gazdag népköltési anyaggal, valamint a népi gyermekjátékokkal jelen dolgozatban terjedelmi okok miatt nem foglakozhatom. Csak utalni szeretnék Dudich László Izsa-monográfiájára (Dudich 1938), amelynek a gyerekjátékokkal foglalkozó fejezetét Fehérváry Magda tette közzé (Fehérváry M. 1989). A most vizsgált terület tőszomszédságából két fontos és alapos gyermekjáték- és mondóka gyűjteménnyel is rendelkezünk (Bakos 1953; Gágyor 1982).
