Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
94 Néphit, népszokás, népi vallásosság máséból leszakított egy-egy gyümölcsöt, fürt szőlőt: „Régen, ügyi, vótak hegyőrök, akik a szőlőben vigyáztak. Ha állapotos asszony szedett magának cseresznyét, vagy egy fürt szőlőt a másérú, azt nem büntették meg. Azt mondták: kívánja a gyereke” (Kisújfalu). Az újszülött egészsége, épsége, szépsége, valamint a szülés könnyű lefolyása érdekében különféle (hiedelmeken, gyakran analógiás mágián alapuló) cselekedetek, tilalmak fűződtek nemcsak a terhes nőkhöz, hanem közvetlenül az esküvő után az újdonsült asszonyhoz is. Az Alsó-Garam mentén az esküvői szertartásról hazatérő ifjú asszonynak a pitvarajtó küszöbén keresztbe feküdt fiúgyermeket kellett átlépnie, hogy annak idején majd könnyű legyen a szülése. Széliében elterjedt hiedelem szerint ugyanezen alkalommal a fiatalasszonynak a füstös, kormos szabadkéménybe is be kellett néznie, hogy szép, fekete szemű gyermeket hozzon a világra. Egy meglehetősen korai, 20. század eleji bényi adat szerint kenyérsütéskor az állapotos asszony a lepényt (tangos) a hasán a kötényébe törli, hogy magzatának tiszta legyen a feje. Általánosan ismertek azok a tilalmak, amelyek a terhességhez kapcsolódnak. Rendesen félidős koráig a terhes nőnek nem szabad semmit megnéznie, megcsodálnia, nem szabad ráfeledkeznie valamire (Csicsó), mert akkor olyan gyermeke születhet: „Amíg meg nem mozdult a kicsiny, nagyon köllött vigyázni, hogy a terhes rá ne csodálkozzon valamire, mert akkor olyan lesz a gyereke is. Mindig azt mondták: Jaj, csak meg nem csudálj valamit!” (Kisújfalu). Ezzel a tilalommal kapcsolatban szinte mindenütt tudnak konkrét eseteket is mondani. Szőgyénben például egy terhes asszony megbámulta a faluban szereplő cirkuszosok majmát, s majom formájú gyermeke született. Egy kéméndi adat szerint az adatközlő nagyanyja, amikor terhes volt, nagyon megnézte a barti út mentén álló Nepomuki Szent János-szobrot, amelynek két ujja le volt törve. Ezt követően az ő gyermeke is két ujj nélkül jött a világra. Halottat, hibás embert szintén nem szabad a terhes nőnek megnéznie, illetve tököt sem szabad lopnia, mert akkor kopasz lesz a gyermeke (Csicsó). Arra is nagyon kellett vigyázni, hogy a terhes nőre valami rá ne essen úgy, hogy megijed tőle, mert az is meglátszódik majd a születendő gyermeken. A terhes asszonynak mérgelődnie, idegeskednie sem szabad, mert azt átveszi a gyerek. Már a születés előtt igyekeztek valamilyen útón-módon megjósolni a születendő gyermek nemét. Kéménden azt tartották, hogy ősszel vagy télen általában fiúgyermek fogan. Arra is vannak szórványos adataink, hogy a teherbe esés előtt befolyásolni is igyekeztek (mágikus úton) a születendő gyermek nemét (erre azért volt szükség, mivel kivétel nélkül, s főleg elsőszülött esetében a gyereknek, tehát a fiúgyermeknek örültek jobban). Kisújfalun azt tartották, hogy ha a nászágy alá ostort vagy kötelet helyeznek, fiúgyermek fogan, mert „jány, repedt, az magátul is gyün”. Egy kürti adat szerint viszont, ha a nászágy alá balta kerül, az eredményezhet leánygyermeket. Ha a terhes nő hasa fönn van és hegyes, az - a kéméndi idős asszonyok véleménye szerint - fiúra, ha viszont lent van és kerek, az leányra mutat. Ha az anya Szűz Máriával álmodik, akkor leányt, ha Jézussal, akkor fiút fog szülni. A szülés közeledtére abból következtettek, hogy másképpen mozog a gyerek, illetve hogy az anyának le vanszálva a hasa. Ilyenkor, ha volt a faluban (márpedig a 20. század első évtizedeiből már szinte minden nagyobb településen volt) bába (bábanéni, bábaasszony), akkor elküldték érte, s a háziak pedig hozzáláttak az előkészületekhez (az általam vizsgált időszakban kivétel nélkül otthon szültek a nők, de még később, a második világháború után is, amikor pedig már mód nyílott volna szülészetre menni, akkor is szívesebben maradtak otthon. Nagyjából a hatvanas évek elejétől vált általánossá a szü-
