Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
92 Néphit, népszokás, népi vallásosság Editnek az 1940-es években Martoson végzett kutatási eredményei érdemelnek megkülönböztetett figyelmet (Fél 1941; Fél 1944, főleg: 4-32). Ugyanebben az időszakban Bakos József érsekújvári tanárember tanítványai által gyűjtött adatokat tett közzé a helyi gimnázium önképzőkörének kis füzeteiben (Kaprinay 1942; Karvász 1942). A háború után néhány ismeretterjesztő cikk hasznosítható adatait (Csókás 1985; Hideghéthy 1952), valamint a hetvenes évek elején a pozsonyi Komenský Egyetem Néprajzi Tanszékének néhány magyarországi etnográfussal közösen végzett Alsó-Garam menti kutatási eredményeit58 leszámítva elsősorban a Csemadok Érsekújvári Járási Bizottsága égisze alatt működő Néprajzi Szakcsoport tevékenysége érdemel nagyobb figyelmet59. A főleg önkéntes gyűjtőkből álló munkacsoport először Kisújfalun, majd Szőgyénben, illetve az Alsó-Garam menti Kéménden (Battané-Dániel Cs.-Kaplóczky 1988; Csókás 1988; Dánielné 1988; Fazekas M. 1985; Kaplóczky 1985; Kocsis 1988; Liszka 1988a) végzett, az emberi élethez kapcsolódó szokások vizsgálatára is kiterjedő kutatásokat. Elsősorban szépirodalmi jelentőségű, de sok hasznosítható néprajzi adatot tartalmaz Gál Sándor búcsi „írói falurajza” (Gál 1980, főleg: 113-168). Nyitrai Dezső viszont a dunaradványi lakodalomnak adja, a történetiségre is ügyelő részletes leírását (Nyitrai 1976). Részben vidékünket is érinti Bakó Ferencnek a palóc lakodalmat összefoglaló munkája (Bakó 1987). Ugyancsak találunk a vizsgált területegység falvainak temetőihez kapcsolódó adalékot Rudolf Bednárik két összegzésében (Bednárik 1949; Bednárik 1972). E sorok írója elsősorban a vidék temetkezési szokásaival és sírjelanyagával foglalkozott több ismeretterjesztő, leíró és összefoglaló igényű munkájában (Liszka 1978; Liszka 1980; Liszka 1983; Liszka 1988b; Liszka 1990g). Az alábbi áttekintés a fentebb bemutatott előzmények adataira is támaszkodva, az újabb kutatások eredményeivel kiegészítve igyekszik jól áttekinthető leírását adni az emberi élethez fűződő szokások, munka- és viselkedési alkalmak, magatartási formák és normák, valamint hiedelmek összefüggő rendszerének. Születés, keresztelő és csecsemőkor Az általam vizsgált időszakban (ez nagyjából a 20. század első fele, amit kivételes esetekben egészítettem csak ki 19. századi adatokkal, illetve - ha az szükségesnek látszik - vetettem össze későbbi jelenségekkel), a kutatott falvak zömében a 3-5 gyerekes családmodell volt az általános. Elsősorban a szegényebb réteg körében tapasztalunk ennél jóval magasabb (10-12-es) gyermekszámot (Kéménden úgy mondták, hogy „a szegényeknél három soron volt a gyerek"), míg a tehetősebb gazdacsalások az utódok számát 2-3-ra vagy az alá igyekeztek szorítani. Nagyobb mértékű egykézésről csupán a református lakosságú Martos esetében tudunk, bár szórványosan más falvakban (pl. 58 Főleg Cs. Schwalm Edit dolgozataiban (Schwalm 1981; Schwalm 1984) és Szabó László társadalomnéprajzi kötetében (Szabó L. 1986) találunk témánk szempontjából is hasznosítható adatokat. 59 Dávid M. 1988; Dobainé 1985; Dobainé 1988. Aszóban forgó munkacsoport tevékenységétől függetlenül dolgozott Búcsi Lajos, akinek kéziratban maradt munkája szintén tartalmaz az emberi élettel kapcsolatos szokások ismeretéhez is adatokat (Búcsi é.n.) A kézirat rendelkezésünkre bocsátásáért ezúton is köszönetét mondunk a szerzőnek.
