Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)

1. Néphit, népszokás, népi vallásosság

1. 8. „Verd a fejed falba...” Egy Szent György

NAPJÁHOZ KÖTŐDŐ HIEDELEM KULTÚRTÖRTÉNETI HÁTTERÉHEZ

Gyakori jelenség néprajzi írásbeliségeinkben (a magyarban és nem magyarban, a tudományosban és „tudományosban”, illetve tudományos ismeretterjesztőben egyaránt), hogy bizonyos jelenségeket látszólag bemutatunk ugyan, de gyökereikre nem vesztegetünk szót. Esetleg hozzáfűzünk bizonyos bűvszavakat, olyanokat például, minta „termékenységvarázsló vagy egészségvarázsló rítus’’. Hogy mi köze mondjuk a korbácsolásnak az egészséghez, azt még tán az a szakember sem tudja pontosan, aki a meghatározást leírta, nemhogy az a néprajzilag, kultúr- és vallástörténetileg képzetlen olvasó, aki aztán ezt továbbszajkózza. Ez a gyakorlat főleg a néprajzi ismeretterjesztésben, lapjaink „kis színeseit" olvasva szembeötlő és veszélyes, mert sehova nem vezet. Olyan „ismereteket” terjesztünk ezáltal, amelyek nem ismeretek. Mert mennyivel lesz „okosabb” az, aki megtudja például, a Szent György napján hallott első mennydörgéskor azért kell kővel ütögetni a fejünket, hogy az egész évben ne fájjon, azzal szemben, aki nem tudja mire vélni, miért is ütögetik embertársai az első mennydörgés hallatán egy kődarabbal homlokukat? Maradjunk is ennél a példánál!

Az Ethnographia egyik korai évfolyamában Téglás Gábor román hagyományként mutat be egy hiedelmet. Eszerint a zentelki románoknál „a tavaszi első mennydörgés hallatára az ifjak fejüket a boronavashoz ütögetik”, hogy abban az esztendőben elkerülje őket a fejfájás. Ugyanő mondja el, hogy a kőhegyaIji községekben, főleg a román pásztorgyermekek az első mennydörgés alatt hirtelen a gyepre vetik magukat, s jól meghemperegnek azon, hogy ne fájjon a derekuk, és kerülje bolha s más parazita állat testüket (Téglás 1912,168). Vasas Samu a kalotaszegi Nyárszóról közli, hogy az ottani magyarok az első tavaszi mennydörgés hallatára a fejüket a falhoz ütögetik, s ezt mondogatják: „Akkor fájjon a fejem, amikor ennek a falnak” (Vasas 1985, 70). Barna Gábor a Néphit és népszokások a Hortobágy vidékén című munkájában Szent György napja kapcsán említi, hogy szerte a Hortobágyon „az idősebbek között [...] ma is általánosan járja a mondás az első tavaszi égzengéskor: verd a fejed a falba, hogy ne fájjon!" (Barna 1979, 104). Ugyanő említi, a „karcagi juhászok csinálták gyermekkorukban, hogy a Szent György-nap előtti égzengéskor meghencseregtek a földön, hogy a derekuk ne fájjon [...] Az első tavaszi égzengéskor szokásos meghempergőzés azonban nemcsak Karcagon ismert. Szerte a Hortobágy környékén is lejegyezhetjük” - állítja a szerző (Barna 1979, 103-104).

Ezeket az adatokat nem azért állítottam most egymás mellé, hogy akár csak utaljak is egy újabb vadrózsa-pör lehetőségére, hiszen a jelenség Európa-szerte széliében ismert. Nem is az elterjedését vizsgálom most, hiszen ha csak három további adatot említek (s fogadni mernék, hogy a legtöbbünkben a bevezetőben említett jelenségek