Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
68 Néphit, népszokás, népi vallásosság tűzték. A későbbi években (1951-56 között) a felvonulókhoz már egy szamaras fogat is csatlakozott, amire a házaknál kapott elemózsiát gyűjtötték össze. Csókás Ferenc (1927-2002) visszaemlékezése alapján csak a hatvanas években fordult elő, hogy nem ünneplőben vonultak föl a fiatalok, hanem rongyos ruhába bújt, arcukat harisnyával eltakaró maszkos alakoskodók bonyolították le a felvonulást, mivel úgymond a faluban ekkor kevés ünneplő népviseleti ruhadarab volt. Egy idős ember ekkor rosszallóan meg is jegyezte: „Ne is haragudjanak a gyerekek, tojásszedís mindig vét, de azé rongyosak nem vétünk." Ekkor is gyűjtöttek tojást, amit a délután kezdődő mulatságon fogyasztottak el. A közösen elkészített tojásrántottából csak a legények, illetve a zenészek és a kirendelt tűzoltók ehettek. (A lányok csupán a háború utáni időszaktól fogva ehettek ebből az ételből.) A tojásszedésen nyert naturáliák egy részét, amit nem tudtak elfogyasztani, elárverezték. 1975 farsangján a szokást „régi” formájában, tehát a háború előtti, farsangköszöntéssel egybekötött, ünneplőbe öltözött résztvevőkből álló felvonulásként újították föl. A Csemadok helyi alapszervezete folklórcsoportjának közreműködésével, ruhatárának felhasználásával, Csókás Ferencnek, a falu autonóm kulturális élete mindenesének az irányításával zajlott33. A reggeli órákban kezdődő tojásszedésen a legények a 20. század elejét idéző, paraszti ünneplőben vesznek részt. Néhányan jelmezbe öltöznek, így menyasszony, vőlegény, vőfély, legénybíró, kisbíró, pásztorok szűrben stb. kapnak helyet a csoportban. Arcukat azonban nem takarják el. Az egész menetet lovas kocsi kíséri, amelyen a pásztorok helyezkednek el (egy évben őket népviseletes leányok helyettesítették), s oda gyűjtik össze (szalmával bélelt kosarakba, újabban bolti tojástartókba, hordókba) a köszöntő elmondása után kapott naturáliákat (tojás, bor, farsangi fánk: pampuska stb.). A leányos háznál az alábbi, Csókás Ferenc által részben átalakított köszöntőt mondja el az első legény: Ez évben is elérkezett a víg farsang ideje, Legénycsoport eljött ide, hogy lányukat tisztelje. Egészségben, vigalomban tartsuk meg e szép szokást, Megköszönjük a szalonnát, tojást és kolbászt. Ezt követően az udvaron megtáncoltatják a helyi népviseletbe (vö. Méry 1988) öltözött leányt, majd elrakják az ajándékba kapott naturáliákat, s így búcsúznak el: Hogy részük lehessen még éjfélig a táncban, Mulatság lesz estére a kultúrházban. Mindenkit várunk és szívesen fogadunk, Hogy a farsangtól közösen, vígsággal búcsúzzunk! A felvonulók csoportja (néha több csoport is) minden lányos házat végiglátogat. (Nagy szégyennek számítana még ma is, ha valamelyik lány kimaradna a sorból!) A mulatság éjfélig tart. Ekkor a legénybíró a szalagokkal és virágcsokorral díszített pálcával csendet int, és az alábbi versikével vet véget a bálnak: 33 Csókás Ferenc 2002 húsvétján elhunyt (vö. Liszka 2004a). Arról nincsenek információim, hogy a bényiek szokásgyakorlása miként alakult az azóta eltelt időszakban.
