Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
Kimerevített hagyomány...63 Waliisi iínkľiilrs Tú/ulíii IVsIiilH rr r r TEJFALUN 16. kép: A 2004. évi tejfalui dőrejárást hirdető plakát (Liszka József felv., 2004) A felvonulást farsang szombatján a helyi tűzoltó-egyesület szervezte. A résztvevők viszont már hetekkel előtte készültek az eseményre: a maszkok előállításával, illetve az egész felvonulás menetének a kidolgozásával voltak elfoglalva.31 Az eseményhez illő ruházatukat a felvonulás reggelén öltötték magukra a tűzoltószertárban. Voltaképpen az öszszes, fentebb már leírt maszkos alak megjelent a felvonuláson. A cselekmény központi motívumát egy lakodalmi menet paródiája képezte, menyasszonnyal (pólyás babával a karján) és vőlegénnyel, vőfénnyel, valamint koszorúslányokkal. A lakodalmi menet élén kettő, tűzoltó-egyenruhába öltözködött, alabárddal felfegyverkezett őr (alabárdos) haladt. Amikor a menet résztvevői bementek egy portára, az alabárdosok fegyvereiket keresztbe téve zárták el a bejárati ajtót. A meglátogatott családok (alapvetően mindenkit fölkerestek, ezért az egész felvonulás reggel 9 órától a késő délutáni órákig tartott) a látogatókat farsangi fánkkal és borral vendégelték meg. A menetet közben egy személygépkocsi is 31 A 2000-es felvonulás tapasztalataiból okulva a szervezők elhatározták, hogy a következő esztendei eseményekre már évközben „kiképezik” az utánpótlást. A kisdőrék oktatásának pénzügyi hátteréhez egy kulturális alapítványhoz pályázatot is nyújtottak be. Hogy elképzeléseiket mily mértékben sikerült megvalósítani, arról nincsenek pontos információim. 2004-ben viszont a gútoriak, talán a tejfaluiak mediális sikerein felbuzdulva, jóval a farsang előtt néhány tejfalui dőrét szerettek volna „kölcsönkérni” a gútori dőrejárás megrendezéséhez és a helybeliek betanításához. Tejfalun ezt a kérést sértődötten utasították vissza, érzékeltetve, a dőrejárás csak Tejfalut illeti meg, s ők abban semmiképpen nem óhajtanak segítkezni, hogy máshol is megvalósuljon. Közben tudjuk, hogy a dőrejárás a 20. század elején a Felső-Csallóköz legtöbb településén ismert volt, s mára több helyen is felújították.
