Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
64 Néphit, népszokás, népi vallásosság kísérte, amelyben meleg tea állott a résztvevők rendelkezésére. A csoportban a lakodalmi tisztségviselőkön kívül további, számunkra már ismert alak is felbukkant: 4-5 Luca-lány, Szimki zsidó, három bolondborbély (akik a bámészkodó férfiakat beszappanozták, majd hatalmas faborotva-késekkel jelképesen megborotválták, amiért cserébe pénzt kértek), egy medvetáncoltató a medvével, egy drótos, néhány bátyus és a fordított ember. A felvonulás résztvevői végigbolondozták a napot (a drótos rendre bedrótozta az utcai kiskapukat, tyúkólak ajtajait; a medve igyekezett az utcán fiatal nőket elkapni és megszorongatni), a bámészkodókat (akik közt egyre több Somorjáról, Dunaszerdahelyről, Pozsonyból érkezettet lehet látni) szórakoztatták, tőlük pénzt koldultak. Az arra haladó járműveket is megállították, és csak váltságdíj fejében engedték őket útjukra. A napot közös ünnepléssel zárták. Az eseményen számtalan fotózó és videózó turista mellett a pozsonyi Szlovák Televízió egy stábja is forgatott. 17. kép: Lakodalmi menet paródiája. Tejfalu (Liszka József felv., 2000) Figyelemre méltó, hogy a drótos, illetve a bátyusok alakját Khín Antal nem örökítette ugyan meg, a szokás mai megszervezői ezeket a, vélhetően a második világháború után a szokásba bekerült zsáneralakokat mégis meghagyták. Hogy milyen forrásból, milyen úton jutott annak idején a tejfalui dőrejárás zsáneralakjai közé a drótos és a bátyusok alakja, egyelőre nem sikerült kideríteni, mindenesetre a magyar (és nem csak a magyar, hanem például a lengyel) dramatikusok szokások gyakori szereplői ezek a szlovák vándoralakok (vő. Ujváry 1988,183-188). Az viszont, hogy a 2000-es felújításba bevették (vagy benn hagyták?) legalábbis azt a gyanút kelti, hogy Marczell Béla későbbi leírásait is figyelembe vették. Miközben nem mellékes, hogy verbálisán csak a régebbi (mert autentikusabb?) forrást, tehát Khín Antal dolgozatát emlegetik.
