Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
1. 3. AZ ADVENTI KOSZORÚ. KIALAKULÁSA, ELTERJEDÉSE ÉS MEGJELENÉSE A SZLOVÁKIAI MAGYARSÁG KÖRÉBEN Napjainkban Európa-szerte advent első vasárnapján egy asztalra helyezett vagy a menynyezetre felfüggesztett, rendesen fenyőgallyakból, télizöldből készült, négy gyertyával ellátott koszorú első gyertyáját meggyújtják. A további gyertyák a következő adventi vasárnapokon lobbannak lángra. Térségünkben, a szlovákiai magyarság körében a jelenség viszonylag új keletű, s fölbukkanása, elterjedése lényegében az utóbbi két évtizedre tehető. Amíg 1989 előtt adventi koszorút jószerével csak az osztrák televízióban vagy külföldi karácsonyi üdvözlőlapokon láthattunk, mára a karácsony előtti hetekben a virágkereskedésekben bőséges kínálatukkal találkozunk. Ott van városaink piacain éppúgy, mint képeslapjaink karácsony előtti számaiban. De vajon milyen mélyen hatolt be legszentebb családi ünnepünk belső intimitásába, elterjedése mennyire tekinthető általánosnak a szlovákiai magyarság körében? A továbbiakban nézzük meg először közelebbről a kialakulás kezdeteit (helyét és idejét), az elterjedés irányait, a szlovákiai magyar közegben való meggyökerezés társadalmi, vallási és etnikai meghatározóit, valamint végezetül a kérdéskörrel kapcsolatban felvetődő kutatás-módszertani problémákat. 1. Az adventi koszorú kialakulása és elterjedése a német nyelvterületen Hermann Bausinger vizsgálódásaiból tudjuk, hogy az adventi koszorú, a korábbi (felületes) kutatás állításaival ellentétben meglehetősen új képződmény. Északnémet területen, protestáns egyházi körökben alakult ki a 19. század első felében (az első egyértelmű nyoma 1833-ból származik), majd elsősorban polgári, ipari környezetben, nem kis mértékben az iskolákban zajló képzőművészeti nevelés, továbbá a virágkereskedelem közvetítésével terjedt. A katolikus délnémet és osztrák területek a hatásnak hosszú ideig ellenálltak, s a szokás csak az első világháború után érte el őket. Bécsben is a húszas években bukkan fel. Ezt követően viszont éppen a katolikus egyház és a hívek révén terjedt elsősorban (Bausinger 1977). Annak ellenére, hogy maga az adventi koszorú és a vele rokon különféle adventi kalendáriumok ilyen új keletű találmányok, egyes elemei (örökzöld, valamint az idő-és fényszimbolika) természetesen sokkal régebbi gyökerűek. Leopold Schmidt rámutat az adventi koszorú liturgiájának mély, nem okvetlenül genetikusán összefüggő gyökereire (Schmidt 1966, 27. Vö. Hartinger 1992, 68). Az adventi koszorú napjainkban gyakorlatilag az egész német nyelvterületen ismert, a kapcsolódó kopogtató koszorúkkal és egyéb, karácsonyi hangulatot árasztó külső ablak- és ajtódíszekkel együtt. A jelenség persze hódít szinte világszerte, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a legutóbbi adventi időszakban a különféle kereskedelmi televízióállomások „teleshopping”-műsorai éneklő és kacsingató kopogtató koszorúkat kínáltak a nagyérdeműnek.
