Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
50 Néphit, népszokás, népi vallásosság 2. Az adventi koszorú megjelenése az egykori „keleti blokk” országaiban Német telepesek révén az adventi koszorú már a két világháború között fölbukkan a Kárpát-medencében is. Gelencsér József a Móri-völggyel és a Zámolyi-medencével kapcsolatban az alábbiakat írja: Valószínűleg német hatásra a két világháború között Csákváron néhány családnál feltűnt az adventi koszorú. A mintegy 20 cm átmérőjű tárgyat fenyőágból fonták, az adventi négy hetet szimbolizáló négy gyertyát tettek rá és a sublótra helyezték. Minden adventi vasárnap az esti imádságnál eggyel több gyertyát gyújtottak meg rajta, így karácsonyhoz közeledve, egyre erősödött a fénye. Csókakőn, Sőréden, Bodajkon a templomban - az emlékezet szerint - hosszabb ideje helyeznek el adventi koszorút. Napjainkban is az a szokás, hogy a plébános a mise előtt gyújtja meg az esedékes számú gyertyát. A lakásokba viszont itt nem került be. (Gelencsér 1991, 251) Papp Árpád szíves szóbeli közléséből tudom, hogy 1999 első adventi vasárnapján a szabadkai (német származású) magyar katolikus pap arról prédikált, hogy meg kell gyújtani az ősi szokás alapján használatos adventi koszorú első gyertyáját. Ő állítólag gyerekkorából is emlékszik az adventi koszorúra, eszerint tehát Szabadka környékén is fölbukkan már az adventi koszorú, német közvetítéssel a két világháború között - bár az adat némi fenntartásokkal kezelendő. Ezzel szemben az erdélyi szászok körében csak a második világháború után terjedt el. Erről Pozsony Ferenc a következőket írja: Az adventi koszorú készítése a második világháborúig nem volt szokásban az erdélyi szászoknál. Első ízben városi családoknál jelent meg az 1960-as évek végén, majd fokozatosan terjedt el a falusi közösségekben is az 1970-es években. Nagykapuson a lányok fonták az adventi koszorút. A fenyőgallyakból készített koszorúra négy gyertyát helyeztek és advent mindegyik vasárnapján újabb és újabb gyertyát gyújtottak meg rajta [...] Keresztényszigeten a halotti koszorúkat készítő családtól vásárolták. Egy nagyobbat elhelyeztek a templomi csilláron is, s advent négy vasárnapján egy-egy újabb gyertyát gyújtottak meg rajta... (Pozsony 1997, 228) Az adventi koszorú az erdélyi Sóvidéken is ismert, ahogy az Madar Ilona leírásából kiderül. Hogy mióta, arra sajnos nem derül fény, ám rendkívül tanulságos, hogy itt a reformátusok lényegében a katolikusoktól vették át az eredendően protestáns szokást: Karácsony böjtjének elején fenyőkoszorút kötöttek a sóvidéki katolikusok. Négy szál gyertyát állítottak bele, s hetenként egy-egy szállal többet gyújtottak meg. »Igaz - panaszkodnak a parajdi és a köröndi protestánsok - már mi is fonunk karácsonyi koszorút, mint a katolikusok, lassan már egyformák leszünk velük«. (Madar 1998,110)
