Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
4. Kapcsolatok, identitásaink
Német szón voltam Hidason...457 több kisebb-nagyobb jelentőséggel bíró népcsoport későbbi betelepülése és együttélése is tarkított. Az elmúlt évszázadok folyamán az egyes itt élő nemzetiségek egymáshoz viszonyított számaránya gyakran jelentős mértékben változott; voltak népelemek, amelyek mára teljesen beolvadtak a környező lakosságba (pl. besenyők, jászok, szerbek, morvák), mások, ha töredékeikben is, a mai napig kimutathatóak (németek, horvátok, bolgárok). Jelentős, főleg az északabbi területeken a szlovákság szerepe. A magyar-szlovák nyelvhatár az elmúlt évszázadok alatt jelentősen módosult, délebbre helyeződött át, miközben a török kiűzése utáni évtizedekben, a 18. század elején délre települő szlovákok közül sokan el is magyarosodtak (pl. az Ipoly alsó folyása mentén fekvő falvak egy része). Csehszlovákia megalakulása, 1918 után a terület (cseh)szlovák fennhatóság alá került, aminek következtében egyrészt a magyarok természetes asszimilációjával is számolni kell, ám időről időre a mesterséges beolvasztásoknak is szemtanúi lehetünk. Erre vall a húszas években a színmagyar területeken a cseh- és szlovák telepes falvak létrehozása - csak a Csallóközben 22 cseh és szlovák települést hoztak ekkor létre azzal a szándékkal, hogy szétszabdalják az összefüggő magyar nyelvterületet, valamint ilyen kísérlet volt 1945-1953 között a szlovákiai magyar családok Csehországba való deportálása. Ekkor a szudéta területekről kitelepített németek helyébe, munkaerőként erőszakosan szlovákiai magyarokat költöztettek. A magyar-csehszlovák lakosságcsere, amikor a Szlovákiából Magyarországra telepített magyar családok helyébe magyarországi szlovákokat költöztettek a most vizsgált területre is, szintén ebbe a kategóriába tartozik. Ma a vizsgált területen nagyjából félmillió ember él s ennek hozzávetőleges a fele vallja magát magyar nemzetiségűnek. Elsősorban Pozsony vidékén, de keletebbre is találunk, több hullámban, a korai középkortól a 18. századig betelepült, egykor virágzó, mára jórészt asszimilálódott, illetve a második világháború után Ausztriába és Németországba kitelepített lakosságú egykori német telepeket. A török terjeszkedés elől a 16. század folyamán Burgenlandon keresztül húzódtak föl észak felé a horvát menekültek, akiknek utódai, nagyobbrészt elszlovákosodva, nagyjából kéttucatnyi településen éltek-élnek ma is Pozsony környékén. A szerb, a morva és a cseh, valamint a bolgár betelepülők kultúraformáló hatása sem elhanyagolható továbbá. Az előbbiek a horvátokhoz hasonlóan egyrészt a török terjeszkedés elől menekültek észak felé, másrészt, gabonakereskedelemmel foglalkozva telepedtek meg a nagyobb Duna-menti városokban, így vidékeinken főleg Komáromban, de feltehetően a környező falvakban is. A morvák és csehek egyrészt a protestáns üldözések elől menekülve a 17. század elején telepedtek le az akkori Felső-Magyarországon - utódaik mára nagyobbrészt elmagyarosodtak; másrészt a török alóli felszabadító háborúk után kerültek ide telepesekként -, egykori telepeik (Nagysurány környékén) mára szlovákká váltak. Ahogy arról fentebb már szó volt, a 20. század első évtizedeiben, a csehszlovák földreformot követően szintén érkeztek cseh és morva kolonisták a térségbe, elsősorban magyar többségű területekre, így a Csallóközbe. A zsidóság és a különféle cigány népcsoportok ugyancsak hozzájárultak a vidék mai kulturális képének a kialakításához. A fentebb bemutatott, nagyobbrészt közismert, összetett gazdasági és nemzetiségi viszonyokat azért tartottuk fontosnak fölvázolni, hogy érzékeltessük, a soknemzetiségű helyi lakosság, valamint a külföldről, illetve távolabbi vidékekről érkező kereskedők ténye
