Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
4. Kapcsolatok, identitásaink
A Pozsony környékéről kitelepített németek magyarságképe 4. 53. Da waren wir alle gleich... Német, szlovák vagy magyar fiúk, akkor mi mind egyenlőek voltunk - írja visszaemlékezéseiben Josef H. Derx, a Pozsony melletti Főrévről 1945-ben Ausztriába menekült német, majd a háború előtti nemzetiségi együttélés jellemzését így folytatja: - E három népcsoport egymáshoz való viszonya igen jó volt. Mindamellett viszont inkább egymás mellett mint (együtt) egymással éltek. Sok német szülő elküldte ’cserébe’ gyermekét a szomszédos szlovák vagy magyar községekbe, hogy az ottani nyelvet megtanulja. És fordítva: szünidőben gyakoriak voltak Főréven a más nyelvű települések gyerekei. De enélkül a szünidei csere-nyelvtanulás nélkül is gyorsan elsajátították a gyerekek a vidék három nyelvét... (Derx 1976, 11) Felvetődik a kérdés: valóban ilyen „idilli” etnikai béke honolt századunk első felében Pozsony és környéke három (illetve ha az akkorra már eléggé elszlovákosodott horvátokat is ideszámítjuk: négy) etnikuma között? Vajon nem bizonyos sztereotípiáról van-e szó, illetve a mindent megszépítő időbeli távolság számlájára írandó az egész? A bonni Alexander von Humboldt Alapítvány jóvoltából 1996-ban egy egész esztendőn át módom nyílt arra, hogy a szlovákiai Kisalföld (népi) kultúrájának egyik jelentős összetevőjét, a felső-csallóközi német települések kultúráját, egykori lakóinak mentalitását, a térség más etnikumaihoz fűződő viszonyrendszerét németországi könyv- és adattárak anyagára támaszkodva, valamint a még élő, 1945-46-ban elmenekült, illetve kitelepített németek körében végzett terepmunkával felkutassam. Jelen dolgozaté vállalkozás első eredményeit foglalja össze, jelesen a háború után Németországban (és részben Ausztriában) megjelent publikációk tükrében vizsgálja e német lakosság magyarság- (és jelen esetben az ettől elválaszthatatlan szlovákság-) képét. Mindezt kiegészítendő egy kérdőívet is kidolgoztam, amely arra hivatott, hogy fél évszázad távlatából felmérje, miként emlékeznek vissza a ma Németországban élő Pozsony-környéki németek a század eleji magyar-német-szlovák együttélés mindennapjaira. A postán szétküldött és az első viszszaérkezett, kitöltött kérdőívek eredményeit a következőkben szintén hasznosítom. Mindezek szolgáltatnak tán bizonyos támpontokat a fenti kérdések megválaszolásához, illetve a „pozsonyi etnikai modell” értelmezéséhez is adalékokkal szolgálnak. Település- és népesedéstörténeti vázlat Témánk szempontjából egy település- és népesedéstörténeti vázlatnak csak abból a szempontból van jelentősége, hogy érzékeltesse a vizsgálat tárgyát képező időszakban együtt élő etnikumok együttélésének időbeli mélységét. Ennek megfelelően az alábbi áttekintés is csupán a legszükségesebb eseménytörténeti és statisztikai adatok felsorakoztatására vállalkozik.
