Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
42 Néphit, népszokás, népi vallásosság Az ősz hegedűs hiába mondja hogy ártatlan, hogy a szent maga ajándékozta neki az aranysarut, a bírák nem hiszik, szavát mesének tartván, és a szegény öreget halálra Ítélik. Erősen megiánczotva fekszik szegény ősz hegedűs a börtönbe, siratván nejét és gyermekeit, mert csak egyedül ezek aggasztják bűntől tiszta keblét, hogy mi lesz már azokból, és buzgóan imádkozik. Mára hajnal is felpirult, közeledik a reggel, s a lélekharang meg kondul, jelentvén a szegény fogoly végóráját. De midőn a vesztőhelyre akarják őt kisérni, kebelében egy gondolat foga mzik, melly csodás világossággal deríti fel elméjét, s a bi rákhoz fordulván, azt az egy kegyelmet kéri tő- [67] lök, hogy hegedűjét, melly olly sokszor mulattatta őket, adják kezébe, mikép az kisérje őt e végső útjában, és vezessék a kápolnába, hogy ott még egyszer imádkozhassék és énekelhessen. Ezen kérelme tehát meg nem tagadtatván tőle, hanem elvezettetik a kápolnába, és az ősz hegedűs mélyen megilletődve leborul a szent előtt, követvén példáját minden jelenlevő. És a hegedűs bánatos sziwel veszi elő hegedűjét énekelvén Hlyen formán: „Oh szent Márton! ki rövid idővel ezelőtt olly kegyes voltál hozzám, tekints rám szerencsétlenre, ki előtted arczra borulok síromnak szélén, ne hagyj engem gyalázattal kimúlni; hallgasd meg imámat, és mutasd meg kegyelmedet, mivel csak te tanúskodhatóI egyedül mellettem, hogy én nem vagyok bűnös. Oh vedd le fejemről a gyalázatot. Egyszer kegyesen segítettél bajomon, szabadíts meg kérlek most e gyalázatos haláltól, Amen. ” És íme alig végezte be az ősz hegedűs az éneket, az oltárról a második arany saru is hangos pengéssel elébe esett. Ekkor öröm könyek gördültek az ősz hegedűs szemeiből, és forró hálákat adott a szentnek, ki illy világos csoda által másodszor is segített rajta; az ott levő népség pedig bámult az esemény felett, és szinte a legbuzgóbb hálákat adta Istennek, ki az ő szentje által egy szegény ártatlan életét megmentette. Az arany saruk pedig az ősz hegedűs tulajdonai maradtak míg élt, halála után pedig végrendelete szerint előbbeni helyekre tétettek. Egy másik, a fentiekhez hasonló történetet Szent Cecília gmündi szobrával kapcsolatban Justinus Kerner (1786-1862) verselt meg, és 1816-ban a Morgenblattban adott közre és (az utolsó hat versszak kivételével) Gyulai Ágost fordított magyarra: (Csodák könyve 1858, 65-67) Justinus Christian Andreas Kerner Kerner Justin Der Geiger zu Gmünd A gmündi hegedős Einst ein Kirchlein sondergleichen, Noch ein Stein von ihm steht da, Baute Gmünd der sangesreichen Heiligen Cacilia. Diszíté Gmünd városát; Dalolva tisztelték abban Zengő szent Czecziliát. Alit egy kis kápolna hajdan, Lilien von Silber glänzten Ob der Heil’gen mondenklar, Hell wie Morgenrot bekränzten Goldne Rosen den Altar. Fehér liljom holdas fénye Ragyogott a szűz fölött, Aranyrózsák szent füzére Sarjadt az oltár mögött. Schuh' aus reinem Gold geschlagen Und von Silber hell ein Kleid Hat die Heilige getragen: Denn da war’s noch gute Zeit, Ezüstből volt a ruhája, A saruja szín-arany, A szent ilyen díszben álla Az oltáron magasan.
