Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)

1. Néphit, népszokás, népi vallásosság

Jutalmazás és büntetés...43

Zeit, wo überm fernen Meere,

Nicht nur in der Heimat Land,

Man der Gmündschen Künstler Ehre Hell in Gold und Silber fand.

Ha szent zarándokok serge Jött a kápolnába sok, Orgona hangzott egyszerre S megszólaltak a dalok.

Und der fremden Pilger wallten Zu Cäcilias Kirchlein viel; Ungesehn woher, erschallten Drin Gesang und Orgelspiel.

Egyszer búsan bánatába’ Egy jó hegedős jőve,

Arcza halvány, fáradt lába, Se pénze, se kenyere.

Einst ein Geiger kam gegangen, Ach, den drückte große Not, Matte Beine, bleiche Wangen, Und im Sack kein Geld, kein Brot.

Bánátját mind eldalolta Térden állva ott alant,

És a szent szűz meghallotta, Lám ruhája megsuhant.

Vor dem Bild hat er gesungen Und gespielet all sein Leid,

Hat der Heiľgen Herz durchdrungen: Horch! melodisch rauscht ihr Kleid!

Mosolygott, lehajlott rája S megértvén bús panaszát, A hegedős vigaszára Ledobá egy saruját.

Lächelnd bückt das Bild sich nieder Aus der lebenlosen Ruh’,

Wirft dem armen Sohn der Lieder Hin den rechten goldnen Schuh.

És a dalnok nagy örömben Egy ötvöshöz sietett,

Hogy majd elcseréli s könnyen Egy kis pénzre szert tehet.

Nach des nächsten Goldschmieds Hause Eilt er, ganz vom Glück berauscht,

Singt und träumt vom besten Schmause, Wenn der Schuh um Geld vertauscht.

S hálás szívvel álmodozva Látta már a vacsorát,

A mint a korcsmáros hozza Pecsenyéjét és borát.

Aber kaum den Schuh ersehen, Führt der Goldschmied rauhen Ton, Und zum Richter wird mit Schmähen Wild geschleppt des Liedes Sohn.

De alig hogy rápillanta Az ötvös a sarura, Reárivallt durva hangja A riadt dalnokfira.

Bald ist der Prozeß geschlichtet, Allen ist es offenbar,

Daß das Wunder nur erdichtet, Er der frechste Räuber war.

S az ötvös még az órában A bíróhoz ment vele, Bevádolta s a csodában Nem hitt neki, senki se.

Weh! du armer Sohn der Lieder Sangest wohl den letzten Sang! An dem Galgen auf und nieder Sollst, ein Vogel, fliegen bang.

Jaj neked, dalok fiának, Az volt végső éneked, Gyalázatos bitófának Ága lesz sorsod neked.

Hell ein Glöcklein hört man schallen, Und man sieht den schwarzen Zug Mit dir zu der Stätte wallen,

Wo beginnen soll dein Flug.

Megszólalt a harang csenge, Elindult a bús menet,

Sötét felhő gyűle egybe A zord vesztőhely felett.