Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
3. Elődök, intézmények
A felsőfokú néprajzoktatás mai helyzete Szlovákiában 409 generációs szlovák etnográfusok és folkloristák elöntő többsége Bednárik- és/vagy Melicherčľk-tanľtványnak mondható. Ebben a korai időben asszisztensként Ján Podolák, Viera Gašparľková, Ján Michálek stb. tevékenykedtek a tanszéken. Vendégprofesszorként ebben az időben is gyakran felbukkantak cseh előadók az intézmény munkájában, Otakar Nahodil (1923-1995) a prágai Károly Egyetemről vagy Antonín Václavľk (1891- 1959) a brünni egyetemről. Utóbbinak már korábban is voltak szlovákiai gyűjtési tapasztalatai, hiszen nevéhez fűződik egy szlovákiai horvát település, Horvátgurab monográfiájának az elkészítése: Václavík 1925). Szervezetileg először a Történeti Tanszékhez társították a néprajzi oktatást, majd később létrejön a Régészeti és Néprajzi Tanszék, 1960-ban a Régészeti, Művészettörténeti, Néprajzi és Folklorisztikai Tanszék (tanszékvezető: Rudolf Bednárik). 1969 óta létezik az önálló Néprajzi és Folklorisztikai Tanszék, amelyet Ján Podolák hozott létre és egy éven át vezetett. 1970-től a tanszék élén a folklorista Ján Michálek állt egészen 1990-ig. Ekkor Ľubica Droppová (*1935) vette át az intézmény vezetését, amit 1993-ban Etnológiai Tanszéknek kereszteltek át. Jelenleg Etnológiai és Kultúrantropológiai Tanszék néven szerepel (tanszékvezető: Marta Botiková). A tevékenységnek van nemzetiségi (ezen belül magyar) vonatkozása is. 1970- ben Ján Podolák kezdeményezésére és irányításával a tanszék szervezeti keretei között létrejött Etnológiai Kabinet, amely feladatának a szlovákiai etnikumok összehasonlító néprajzi/etnológiai vizsgálatáttekintette. A beharangozást követően azonban kézzelfogható eredményeket csak mérsékelten produkált (Podolák 1970). Szintén Ján Podolák szervezésében Seminarium Ethnologicum címen szervezte meg a pozsonyi tanszék az egyetemi hallgatók első nemzetközi terepgyakorlatát (Balassa 1972), amelyeket aztán továbbiak követtek (Gunda 1974). Ezeken a nyári terepmunkákon a helyi hallgatókon kívül cseh, lengyel, magyar stb. egyetemisták és nemzetközi hírű szakemberek (Balassa Iván, Nils Arvid Bringéus, Helmut Fielhauer, Bronislawa Kopczynska-Jaworska, Manga János, Paládi-Kovács Attila, Ujváry Zoltán, Christo Vakarelski stb.) is részt vettek. Előadásaik nemcsak a hallgatók, hanem a szeminárium munkájában részt vevő hazai néprajzkutatók számára is fontos tájékozódási alapot, nagy élményt jelentettek. Az egyes évfolyamokat Szlovákia más-más néprajzi tájegységében szervezték meg. Zita Škovierová, aki a Seminarium Ethnologicum munkáját összefoglalta, az első ötről készített kimutatást (Škovierová 1991). Magyar szempontból izgalmasabb az 1973-ban, már hatodik alkalommal megrendezett terepgyakorlat Rozsnyó környékén. Ekkor a szlovák és magyar kutatókon és hallgatókon kívül jugoszláv, lengyel, skót (Alexander Fenton), dán (Holgert Rasmussen) stb. etnográfusok is részt vettek. Többek között a Szilicei-fennsíkon, Mellétén és a Sajó-völgyben végeztek kutatásokat. Az 1973. évi szeminárium konkrét eredményeként született Gunda Béla tanulmánya Gömör népi teherhordásáról, amely tudomásom szerint mind ez ideig csak szlovákul jelent meg (Gunda 1978). Összesen tíz alkalommal került sor a szeminárium megrendezésére. Ebből az első hetet a pozsonyi tanszék, a következőket pedig a lodzi és poznaní, valamint a belgrádi és a varsói egyetemek szervezték (Škovierová 1991, 86). Végezetül megemlítendő a tanszék 1970 óta, kisebb-nagyobb kihagyásokkal Ethnologia Slavica (jelenleg Ethnologia Slavica etSIovaca) címen megjelenő évkönyve, amely idegen nyelven, elsősorban németül és angolul közöl tanulmányokat, valamint a 2009- ben indult, Speculum című antropológiai diáklap. A pozsonyi tanszék keretei között, Daniel Luther vezetésével 1992 óta folyik speciális „vizuális antropológiai” képzés is. Részben kívülről megítélve úgy tűnik, hogy ez alapve-
