Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
3. Elődök, intézmények
3. 47. A FELSŐFOKÚ NÉPRAJZOKTATÁS MAI HELYZETE Szlovákiában Előadásomat* jó lenne valahogy úgy kezdeni, hogy néprajzi vagy folklorisztikai jellegű órákat már az 1635-ben alapított nagyszombati egyetemen is tartott, mondjuk: Pázmány Péter, aki mint tudjuk, parömiológiával is foglalkozott, hiszen szólásokat, közmondásokat előszeretettel használt írásaiban, prédikációiban. No de erre, mármint néprajzi tárgyú órák tartására konkrét adataink nincsenek, ezért szemlémet „csak” 1921-ben kezdhetem, amikor az akkor megalapított pozsonyi Állami Egyetemen beindult (az akkori Csehszlovákiában elsőként) az önálló néprajzi szakirány oktatása. A tudományág első professzora a prágai Karel Chotek (1881-1967) volt, aki elsősorban általános és szláv néprajzzal foglalkozott, miközben a szlovák népi kultúrát is meglehetősen bensőségesen ismerte. A 20. század legelején végzett a térségben terepkutatásokat. Ezek egyik eredményeként született a maga nemében első szlovák falumonográfia is a Hont megyei Cseri településről (Chotek 1906). Szemináriumait esősorban földrajz, történelem és régészet szakos hallgatók látogatták - később szerepet vállaló neves tanítványai, Rudolf Bednárik (1903-1975) és Ján Mjartan (1902- 1996). Utóbbi 1923-1925 között asszisztense. 1932-ben visszatért Prágába, igya néprajzi oktatás Pozsonyban néhány évig szünetelt. Vele párhuzamosan azonban a bölcsészkar más kutatóhelyein is folyt néprajzi-folklorisztikai jellegű oktatás, kutatás. Mindenképpen meg kell itt említeni a cseh Frank Wollman (1888-1969) nevét, aki Pozsonyban 1923- tól az összehasonlító szláv irodalomtörténet professzora volt (miközben ezzel párhuzamosan a brünni egyetemen a Ruszisztikai Tanszék vezetője), a Szláv Szeminárium keretében hallgatóival (1925-1938 között) népi próza, elsősorban népmesekutatásokat végzett. 1933-at követően, visszaemlékezései alapján „elsősorban Szlovákia határ menti területeire összpontosítva, hogy azok szlovákságához nyerjen bizonyítékokat” (idézi: Hlôšková 2006a, 99). Frank Wollman 1938-as, Prágába történő, nem éppen önkéntes visszatérése után ez a munka, kiegészítő pontosító gyűjtések formájában 1941- ben és 1942-ben a neves szlovák folklorista Mária Kolečányi-Kosová (1918-1985) vezetésével folytatódott. Az 1947-es újraindítási kísérlet azonban már zátonyra futott. Ennek a nagyszabású és hosszú távú vállalkozásnak az eredményeként közép-európai összehasonlításban is egyedülálló, hatalmas, több mint kettőezer népi szöveget tartalmazó prózagyűjtemény jött létre, amelyben származását tekintve Szlovákia összes je* A Magyar Néprajzi Társaság által, Néprajz az oktatásban II. címen Budapesten megrendezett tanácskozáson, 2008. november 27-én elhangzott előadás kibővített, szerkesztett változata. Megjegyzendő, hogy az előadás elhangzása óta megjelent az Etnologické rozpravy 2008. évi 1. száma, amely egy terjedelmes blokkban kifejezetten a szlovákiai felsőfokú néprajzi oktatás problematikáját járja körbe. így, ebben az írott változatban nagyban támaszkodhattam már ezekre az adatokra, információkra is. A még ennél is frissebb adatokért pedig Marta Botikovának tartozom köszönettel. (2009. 3.15.)
