Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
3. Elődök, intézmények
398 Elődök, intézmények, mesterek (láncdohányosként nemegyszer egy időben két cigarettája is „üzemben volt”, egy a szájában, a másik a hamutartó peremén), szigorúan körbenézett: „Azt azért, gyerekek, remélem, tudják, hogy mi az az ÉS???’’ Nekem persze fogalmam sem volt, valakik valamit hümmögtek (szerintem nekik sem), de óra után azonnal szaladtam egy újságárushoz, és kértem egy ÉS-t. Aztán kaptam egy Élet és Irodalmat... Azóta vagyok ÉS-olvasó... Dömötör Tekla budapesti polgárcsaládban „valóban akkor született, amikor mondja” - ahogy Voigt Vilmos írja a 70. születésnapi köszöntőjében -, szóval 1914. január 13- án, majd félárvaként nőtt fel. A budapesti egyetemet német-angol szakosként végezte, miközben Solymossy Sándor folklorisztikai előadásait is hallgatta. Doktori disszertációja a német passiójátékról szólt. Egy évet töltött a párizsi Sorbonne-on, közben megismerkedett azzal a baráti körrel, amelynek (talán) legnevesebb képviselőit fentebb már emlegettem. 58. kép: Dömötör Tekla Voigt Vilmos és Selmeczi László társaságában egy tanulmányi kirándulás során a Mosoni-Duna partján (Horváth Terézia felv., 1964) A háború után a szakmában nem tudott elhelyezkedni. Először külügyi levelezőként próbálkozott, mivel a nagy nyugati nyelveket jól és szívesen beszélte... (Ide ismét kell egy személyes kitérő: egy alkalommal a tanszéki könyvtár katalógusában keresgéltem, ami a könyvtáros, Winkler Zsuzsa néni szobája előtt volt. Egyszer csak megjelent Tekla néni,
