Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
3. Elődök, intézmények
(Kissé megkésett) szubjektív sorok Dömötör Tekla centenáriuma kapcsán* 3. 44. A százesztendős Tekla néni Amikora budapesti egyetemre kerültem, 1975-ben, Dömötör Tekla tanszékvezető professzor asszony hatvanegy éves volt. Mi, diákok csak Tekla néninek szólítottuk, és nagyon öregnek láttuk. Ez egyrészt nyilván a fiatalság sajátos nézőpontjának tudható be, másrészt annak is, hogy előadásai, szemináriumai alatt nemes egyszerűséggel hol a Miklóst, hol a Tónit emlegette (akikről aztán csak menet közben derült ki, hogy igen: Radnóti Miklósról és Szerb Antalról van szó), tehát olyan, rég halott klasszikusokat, akik annak idején legszűkebb baráti köréhez tartoztak, s akik szellemi nagyságához nekünk valaha a bokájukig is felérni teljesen esélytelennek láttuk, éreztük (jómagam érzem ma is, sőt ma még inkább!). Dömötör Tekla a két világháború közti magyar szellemi életnek valóban a krémjével állott szoros, baráti kapcsolatban: Honti János* 23, Devecseri Gábor, Kerényi Károly, Karinthy Cini (azaz Ferenc) vagy a Tutus (Ortutay Gyula) is sűrűn emlegetett hősei voltak az előadásait színező anekdotáknak. Alighanem neki köszönhetem, hogy a régészetről átpártoltam a néprajzhoz. Alapiskolás korom óta eltökélten készültem ugyanis arra, hogy archeológus lehessek, de bejutni a régészetre, bármelyik egyetemen is, nem volt olyan egyszerű. Egyrészt minden évben Pozsonyban és Prágában (ahol az akkori Csehszlovákiában egyáltalán régészeti tanszékek működtek) nem is indítottak régészeti képzést (abban az esztendőben, amikor döntenem kellett, éppen nem), Magyarországra meg csak az államilag meghatározott helyekre lehetett jelentkezni. Abban az évben a többi között néprajzra igen, de történetesen régészetre nem. Valaki azt tanácsolta, válasszam a néprajzot, s ha már bekerültem, második szakként felvehetem mellé az archeológiát is. Nos, így is történt. Voltaképpen azt sem tudtam, hogy mi a néprajz (történelemből és szlovák irodalomból kellett felvételezni Pozsonyban!), de felvettek, s Budapestre kerülve első dolgom az volt, hogy második szakként a néprajzhoz hozzávettem a régészetet is. Dömötör Tekla első órái (Bevezetés a folklorisztikába) viszont elbűvöltek, hiszen nála a néprajz, konkrétan az ő esetében a folklorisztika, irodalmi, művészeti, kultúrtörténeti összefüggésekbe ágyazottan jelent meg. Sokkal emberibb, sokkal élőbb, sokkal izgalmasabb volt számomra, mint a meglehetősen száraz archeológia. Fél év sem telt el, s már a néprajz bűvkörébe kerültem. Nyilván olyan apróságok is afelé irányítottak, mint amikor például Tekla néni az egyik órán megemlített valamit, ami éppen akkor jelent meg az ÉS-ben. Ahogy ezt kimondta, néhány másodpercre megszakította a dohányzást * Dömötör Tekla 2014. január 13-án lett volna 100 éves. 23 Róla külön kötetben is megemlékezett: Honti János. Budapest: Akadémiai Kiadó 1975/A múlt magyar tudósai/
