Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
3. Elődök, intézmények
396 Elődök, intézmények, mesterek terjeszteni kezdte, hogy a Magyar Néprajzi Társaság fiókszervezete vagyunk. Ezt akkor, Balassa Iván akkori elnökkel vállvetve a sajtóban is cáfoltuk; nem is lett ebből semmiféle hátrány vagy további feszültség. A Szlovák Néprajzi Társasággal (2000 óta: Szlovákia Néprajzi Társasága) is mindig jó és korrekt kapcsolatokat ápoltunk. De most a Magyar Néprajzi Társaság ünnepi rendezvényén vagyunk, így ezzel a kapcsolattal összefüggésben engedjenek meg néhány mondatot. A Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaságban a kezdetektől rendkívül fontosnak tartottuk az utánpótlás biztosítását, ezért főleg nyaranta, de időnként évközben is néprajzi terepkutatásokkal egybekötött továbbképző tanfolyamokat szerveztünk, ahová előadók a Magyar Néprajzi Társaság köreiből is érkeztek. A kilencvenes évek első felében zajlott Honti Kutatási Programunk, valamint a Társaság által szervezett konferenciáink résztvevői között is szép számmal voltak mindig magyarországi szakemberek. Hosszú lenne felsorolni, ki mindenki vett részt Magyarországról ezeken a rendezvényeken, így csak néhány nevet hadd mondjak: Balassa Iván, Balassa M. Iván, Barsi Ernő, Bődi Erzsébet, Dám László, Hála József, Kosa László, Lukács László, Novák László, Udvari István, Ujváry Zoltán, Vargyas Lajos (két utóbbi tiszteletbeli tagunk is lett), Viga Gyula, Voigt Vilmos és még tényleg sokan mások (elnézést kérek azoktól, akiket nem említettem). A Társaságunk által kiadott publikációkban (tájékoztató füzetünkben, a Hírharangban, a Népismereti Könyvtár című könyvsorozatunkban, illetve konferenciaköteteinkben) a magyarországi kollégák természetesen mindig meghatározóan fontos szerepet játszottak (mindamellett természetesen a kezdetektől tudatosan törekedtünk a jó kapcsolatokra mind a szlovák, mind a cseh kollégákkal, s ez kiadványaink szerzőgárdáján is látszódik). 1995-ban a korábban a Magyar Néprajzi Társaság által a mai Magyarországhatárain belül nyaranta megrendezett Néprajzi Szemináriumot átvittük Komáromba, így a VII. Néprajzi szeminárium először került megrendezésre nem Magyarországon. Szervezőként nagyon jól sikerültnek éreztük ezt a rendezvényt, és hasonló visszajelzéseket kaptunk a résztvevőktől is. Miután 1997-ben a Fórum Kisebbségkutató Intézet szervezett keretei között létrehoztuk a komáromi Etnológiai Központot, személyi változásokra került sor az (akkor már) Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság élén. Ezt követően, az első 10 év sikertörténete után (finoman fogalmazva) visszafogottabb tevékenység figyelhető meg a Társaságban, sőt mára (sajnos) elég nehéz megfigyelni bármilyen életjelet is. Mindamellett bízom benne (hogy Csáky Károly egyik könyvének címét parafrazáljam), nem halt meg, csak alszik... Mivel a tudományos feladatokat az Etnológiai Központ elég jói betölti (ha lazábban is, de továbbra is kapcsolatban van a Magyar Néprajzi Társasággal is), úgy látszik, a szlovákiai magyarságban egyelőre (remélem, hogy csak egyelőre) nincs annyi erő, hogy egy társaságot is elbírjon. Most, hogy a Magyar Néprajzi Társaság 125 éves, a szlovákiai magyar meg huszonöt, ezt is el kellett mondanom. Végezetül szeretnék köszönetét mondani a Magyar Néprajzi Társaság mindenkori vezetésének, tagjainak a mindenkori jó és gördülékeny együttműködésért. Bízom benne, hogy nem lesz másként ez a következő százhuszonöt esztendőben sem, és kívánom, hogy a magyar (és európai) néprajz e nagy múltú társasága megmaradhasson társaságnak. (2014)
