Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)

1. Néphit, népszokás, népi vallásosság

Jutalmazás és büntetés...37

királylánynak, s Jézusra kezdett hasonlítani. Amikor ezt apja meglátta, szörnyű haragra gerjedt, s úgy döntött, pusztuljon a lánya, mégpedig azzal a halállal (keresztre feszítve), amellyel példaképe is halt. A keresztre feszített Kümmernis halála előtt három napig a kereszténység mellett szónokolt, s egy csomó embert, köztük apját is megtérítette, aki később, vezeklésből egy fogadalmi templomot építtetett, ahol időközben szentté avatott leánya keresztre feszített szobrát is elhelyezte. Ehhez kapcsolódik egy másik történet, miszerint egyszer egy koldusszegény hegedűs a szobor előtt muzsikált, s a szobor köszönetképpen ledobta neki egyik arany cipellőjét. Amikor a hegedűs azt el akarta adni, lopással vádolták, s halálra ítélték. Utolsó kívánságaként azonban megengedték neki, hogy utoljára Kümmernis szobra előtt hegedüljön. Ekkor a szobor ledobta neki a másik aranycipőjét is, bizonyítva ezzel a szegény ember ártatlanságát. A Szent Kümmernis-ábrázolásokon általában a hosszú ruhában a kereszten lógó szent egyik lábán nincs cipő, nagyon gyakran éppen esik le, s előtte egy hegedülő alak térdel (Gockerell 1995, 72-74). A történetnek legalább Európa-szerte számos változata, altípusa ismert, és ikonográfiailag is rendkívül gazdag17. Az Alpok térségében különösen népszerű. Hans-Jörg Uther közleménye alapján az 1350 és 1848 közötti időintervallumból a területről nagyjából ezer írásos és ikonográfiái lenyomata ismeretes a legendának, viszont mára az ottani szájhagyományból kikopott (Uther 1989,187-188). A magyar anyagban, mai tudásom alapján ismeretlen legendamesét a nemzetközi mesekatalógus számon tartja (ATU 706D), s már a Grimm-mesék első kiadásának második kötetében, a 66. sorszám alatt megjelent egy, Salzburgban 1700-ban nyomtatott kiadványból átvett variánsa (vö. Bolte-Polívka 1913- 1932, III: 241-244; Uther 2008, 457-459; Uther 2015,160-161). Ezt a klasszikusnak mondható szöveget, amely feszülethez kapcsolódó hegedűs-legendát is elbeszéli18 a Grimm fivérek a későbbi kiadásokból kivették és (gyökeresen átalakítva, mondhatni denn isztifikál va) mondagyűjteményükbe a 330. sorszám alá rendezték (Grimm 2009b, 308-309). Az alaptörténet itt is megvan, csakhogy a hegedűs nem a fából készült kép17 Az ábrázolástípus eredetéhez lásd, további irodalommal: Schnürer-Ritz 1934; Schweizer-Vüllers 1997; Spieß 1942,191-248.

18 Die heilige Frau Kummerniß. Es war einmal eine fromme Jungfrau, die gelobte Gott, nicht zu heirathen, und war wunderschön, so daß es ihr Vater nicht zugeben und sie gern zur Ehe zwingen wollte. In dieser Noth flehte sie Gott an, daß er ihr einen Bart wachsen lassen sollte, welches alsogleich geschah; aber der König ergrimmte und ließ sie an's Kreutz schlagen, da ward sie eine Heilige.

Nun geschah’ es, daß ein gar armer Spielmann in die Kirche kam, wo ihr Bildniß stand, kniete davor nieder, da freute es die Heilige, daß dieser zuerst ihre Unschuld anerkannte, und das Biid, das mit güIdnen Pantoffeln angethan war, ließ einen davon los- und herunterfallen, damit er dem Pilgrim zu gut käme. Der neigte sich dankbar und nahm die Gabe.

Bald aber wurde der Goldschuh in der Kirchen [294]vermißt, und geschah allenthalben Frage, bis er zuletzt bei dem armen Geigerlein gefunden, auch es als ein böser Dieb verdammt und ausgeführt wurde, um zu hangen. Unterwegs aber ging der Zug an dem Gotteshaus vorbei, wo die Bildsäule stand, begehrte der Spielmann hineingehen zu dürfen, daß er zu guter Letzt Abschied nähme mit seinem Geiglein und seiner Gutthäterin die Noth seines Herzens klagen könnte. Dies wurde ihm nun erlaubt. Kaum aber hat er den ersten Strich gethan, siehe, so ließ das Biid auch den andern güldnen Pantoffel herabfallen, und zeigte damit, daß er des Diebstahls unschuldig wäre. Also wurde der Geiger der Eisen und Bande ledig, zog vergnügt seiner Straßen, die heil. Jungfrau aber hieß Kummerniß. (Grimm 1815, 293-294)