Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)

3. Elődök, intézmények

3. 40. A Sarló és a népi kultúra

A két világháború közötti magyar falukutató kezdeményezések során igen előkelő hely illeti mega csehszlovákiai magyar főiskolás fiatalok mozgalmát, a kozmopolita jellegű cserkészetet meghaladó Szent György Kört, majd a belőle kisarjadó Sarlót. A témának már szinte könyvtárnyi az irodalma, Fábry Zoltán nevezetes Korunk-beli írása nyomán azonban - amelyben a sarlósokat „etnográfiai szocializmusuk” miatt marasztalta el - mégis ellentmondásos kép alakult ki a mozgalom és a népi kultúra viszonyáról (Fábry 1929). Minden emlékezés, értékelés leszögezi falu felé fordulásuknak meghatározó szerepét, ám e viszony részletesebb elemzésére még senki nem vállalkozott. A kezdeti szakaszt, az úgynevezett regösmozgalmat - romantikus népszemlélete, a népi kultúra iránt rajongó, épp ezért sokszor túlzó lelkesedése miatt - egy elnéző mosollyal, kézlegyintéssel szokás elintézni; a következő időszak, a valódi sarlós mozgalom értékeléseiben viszont a népi kultúrával továbbra is meglevő (!) kapcsolat teljességgel „elfelejtődik", szinte a felismerhetetlenségig a háttérbe szorul.

Az alábbiakban a korabeli és „emlékező” publikációs dokumentumok alapján megkísérlem nyomon követni a sarlós mozgalom és a népi kultúra viszonyának alakulását. Megjegyzendő, hogy a rendelkezésemre álló forrásanyag eléggé hézagos volt, így elképzelhető, hogy a jövőben (elsősorban a kéziratos anyag földolgozásával!) az alább megrajzolandófejlődési kép még finomítható lesz.

A csehszlovákiai fiatalok nagy hatású mozgalma az akkor divatos, „angol mintájú” cserkészetből sarjadt ki. 1925 tavaszán a Prágában tanuló magyar egyetemisták megalapították a Szent György Kört, amely azonban rövidesen szakított a hagyományos cserkészet irányvonalával és magyar népi-nemzeti alapokon folytatta tevékenységét. Ha az indítékokat, az irányt szabó impulzusokat kívánjuk megragadni, amelyek a Szent György Kör „búrkalapos cserkészeinek" az érdeklődését a „természetromantikától” a népművészethez, a honi kultúrhagyományokhoz, a magyar falu mindennapi életének valós értékeihez, problémáihoz vezette, akkor ezeket több eredőből összefutó hatások együttesében találjuk meg.

E generáció útkeresése során a trianoni békeszerződés szentesítette új államiság, az új társadalmi háttér mutatkozik elsőrangú meghatározó erőként. A sarlósok nemzedéke volt ugyanis az első korosztály, amely már a fiatal Csehszlovák Köztársaság iskoláiban nevelkedve, az apák „passzív rezisztenciájával" ellentétben az új államkeretet elfogadva igyekezett problémáit megoldani: magának hazát teremteni. Kovács Endre, a Sarló történetét összefoglaló egyik munkájában így ír erről 1938-ban:

Az állam fordulat utáni években egy meddő és tehetetlen marazmus bénította meg az itteni magyarság lelki erejét. A nagy földrengés hatása itt még tetemesebb mértékben nyilvánult meg, mint a rokon sorsú Erdélyben, ahol az ösztökélőbb tradíciótudat és a kompaktabb magyarság erőérzése a helyzettel való gyorsabb leszámolás lehetőségét teremtették meg. A középosztály, amely a háború előtt a kultúrahordozó réteg szerepét töltötte be, számban