Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
3. Elődök, intézmények
368 Elődök, intézmények, mesterek Ezelőtt tíz évvel, programot adva népünk művészetének bemutatását célzó törekvéseimről: sokan kedvetlenítettek, és kishitüen vitatták, hogy alig van, talán egyáltalán nincs is a magyarnépnek művészete!... Munkához láttunk mégis! Mélyen Tisztelt Uram, bizonyára figyelmére méltatta (az iskolákban, múzeumokban, könyvtárakban megtekinthető) köteteinket, melyek a magyar nép teremtő erejét, alkotó tehetségét, lelkének nemességére fényt vető díszítő kedvét igazolják. Akiben van nemzeti érzés: annak e kötetekben bemutatott népművészeti kincs láttára ma már hinnie kell abban, hogy népünk művészkedésében föllelhetők a nemzeti díszítőművészet elemei, s ha magyar stílust akarunk teremteni: képzőművészetünknek, díszítőművészetünknek ehhez a forráshoz kell fordulnia. Ezért indulunk el mi, hogy az egységes, nemzeti stílussá tömöríthető elemeket az országban fölkutassuk. Nagyon bajos volt a föladat, mert eleinte nemigen értettek meg bennünket. Azokon a helyeken pedig, ahonnan legjobban vártuk a támogatást, a buzdítást: inkább akadályokat gördítettek elénk. Egyes vidékeken heteket, hónapokat töltöttünk és sokat kellett küzdenünk a nép bizalmatlanságával, még többet az úri osztály közömbösségével. Közgyűjtemények során is akadt olyan, ahol azt vetették, hogy a gyűjteményt maguk akarják publikálni. Azóta elmúlt majd egy évtized, de azokról a gyűjteményekről még nem olvasott senki egy betűt. Jól tudom: e nagy feladattal szemben erőm fogyatékos volt. Mindez mentheti a munka hiányosságait... Arra törekszem azonban, hogy a további kötetek lehetőségig tökéletesek legyenek, ellensúlyozzák az eddigi hiányokat, az új kötetekben, nemzetünk dicsőségére még teljesebb arányokban bontakozzék ki népünk bámulatosan erős művészeti tehetsége. Most, amikor már öt kötettel szolgáltunk a magyar képzőművészetnek, iparművészetnek s irodalomnak: talán nem szerénytelenség azt hinnem, hogy mégis csak fölfedező, úttörő munkát végeztünk, s talán van némi részünk abban, hogy ma már magyar díszítő stílusról beszélnek, a magyar ornamentumokat az egész országban nagy előszeretettel alkalmazzák. Bizakodva számítok arra is, hogy minden rokon lélek megérti újabb törekvésemet is, és nem vitatják többé, hogy munkám a magyarság érdekében való. Az eddigi öt kötet biztosítékot nyújthat, hogy a további kötetek anyagának összegyűjtésére irányuló törekvésünk nem hiú ábrándozás, nem sövén elfogultság. Ezért tisztelettel kérek és hívok a további munkához minden megértő rokon lelket. Bizalommal kérem Mélyen tisztelt Uraságodat: kegyeskedjék engem szakértő tanácsaival támogatni, hogy helységében, vidékén, az ország ama részében, amelyeket ismer, a népi művészkedésnek mely termékeire kellene kiterjesztenünk a figyelmünket. Különösen azokat a dolgokat szeretnénk az újabb kötetekben bemutatni, amelyek az eddigi kötetekben elkerülték a figyelmünket. Szíves tanácsa nyomán munkatársaimmal tanulmányoznók az ajánlott dolgokat. Azt hiszem, Mélyen Tisztelt Uram nemes hivatásából kifolyóan is, már szemügyre vette a népéletnek, a népies iparnak bennünket közösen érdeklő művészi megnyilvánulásait, ezekről vannak rajzai, fényképei. Tisztelettel hívom munkatársamnak. Kérem, kegyeskedjék e magyar munkát nagybecsű támogatásában részesíteni. Köteteink az önálló népművészeti kiadványok terét hosszabb időre lefoglalják, egyéb irodalmi kiadványok pedig kevés helyet nyújtanak arra, hogy a hivatott művészlelkek birtokában lévő és még megkészíthető ábrázolásokat publikálhassák. Az a hitem, hogy amikor köteteink lapjait fölajánlom: sok nemes becsvágy kielégítésére nyújtok teret, s köteteink elismerésre méltó tehetség érvényesülésére adnak módot és alkalmat. Rendkívül örülnék s hálásan venném, ha Mélyen Tisztelt Uram mint kimondott munkatársam szerepelne a kötetek további során. Kérem szíves támogatását, szaktudásából eredő közreműködését és lekötelező válaszát. Budapesten, 1914 június havában, kiváló tisztelettel: Malonyay Dezső A Magyar nép művészete szerkesztője.
