Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
3. Elődök, intézmények
Adalék a magyar népművészet kutatástörténetéhez 369 A körlevélhez a feladó egy kétoldalas kutatási útmutatót is csatolt, amely - lényegében a megjelent kötetek tematikai beosztását követve - a viselet, templom, ház, bútor, temető, népies ipar és népszokások köré csoportosítja a magyar népművészettel kapcsolatos kérdéseit, feladatait. Végezetül hangsúlyozza, hogy: ...a szerző örömmel lát a népéletből vett minden fényképet, képes monográfiát, régebbi ábrázolásokat. Helyi művészek, rajzolók, írók, gyűjtemények, érdeklődők címeit köszönettel fogadja. A hivatalos fényképészeknél és műkedvelőknél szíveskedjék közbenjárni, hogy népies lemezeiket a könyv részére engedjék át. Bizonyára örömükre szolgál, ha munkájukat e mű megörökíti. Szerző eleve jelzett kisebb kiadásokat köszönettel megtéríti. Ha a községben behatóbb képzőművészeti munkát és írói leírást kívánó anyag van, munkatársak a szíves értesítés nyomán hosszabb ideig megtelepednek. A kapott leírásokat a szerző a könyv rendszerének megfelelően feldolgozza, ezért leginkább csak nyersanyagot kér. Köszönettel fogad gondosan kidolgozott kész leírást is, melyet írója nevének megemlítésével közöl. Behatóbb munkásság esetén a beküldött szöveg íróját, mint munkatársat, külön oldal említi meg. Amellett, hogy a közreadott dokumentum bepillantást nyújt Malonyay - lényegében már eddig is ismert - gyűjtési, szervezési módszereibe, egyben a vállalkozás - Kosa László által csak sejtett - folytatásának konkrét bizonyságául is szolgál. A körlevelet 1914 júniusára keltezte írója. Ekkorra tehát az ötödik, a palócok népművészetével foglalkozó kötet már nyomdában volt. Bodor Ferenc A Malonyay hagyaték című munkája (Bodor 1985), amely a Magyar Iparművészeti Főiskola gyűjteményében lévő dokumentumokból készült, a kalotaszegi kötethez kapcsolódó kiállítás anyagát tartalmazza. A mappához csatolt, bőséges irodalomjegyzékkel ellátott bevezető tanulmányban a szerző eléggé részletesen boncolgatja a munka megszületésének előzményeit, Malonyay szervezőmunkáját, bemutatja a munkatársakat, valamint egy nagyobbszabású tervet, mégpedig a könyvsorozat angol nyelven történő megjelentetésére tett kísérletet (erre utal tán az általunk közölt körlevélnek az a kitétele, miszerint a munka iránt külföldön is nagy érdeklődés nyilvánult meg). Arról azonban a bevezető tanulmány szerzője sem tud, hogy Malonyay a könyvsorozat folytatását tervezte volna. Az a tény, hogy Malonyay a Kisalföld szívében, Érsekújvárott élő Thain Jánosnak is megküldte felhívását, elgondolkoztató, hiszen azt a vidéket - amint már feljebb láthattuk - eredetileg nem vette be kiadói tervébe (elképzelhető persze, hogy az alföldi anyaggal párhuzamba állítva kívánta megjelentetni a kisalföldi gyűjtéseket is). Thain János első, nyomtatásban megjelent népművészeti tárgyú írása 1910-ben látott napvilágot (Thain 1910). Termékenyebb néprajzi munkásságról az ő esetében viszont csak a 20-as évek közepétől beszélhetünk (eddigi ismereteink alapján következő, második néprajzi tárgyú írása 1924-ben jelent meg). A népi kultúrával, a néprajzi gyűjtéssel tehát ekkor még éppen csak ismerkedő Thain János további fejlődése számára a körlevél minden bizonnyal fontos ösztönzést jelenthetett, bár arról nincs tudomásunk, hogy reagált volna rá. A keltezéssel egy időben kirobbant háborús események, valamint Malonyay korai, 1916-ban bekövetkezett halála végül is tárgytalanná tették a felhívást. (1989)
