Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
Jutalmazás és büntetés...35 el, majd alábbhagyott. Ezt követőn a bischofsburgi polgárok a szent segedelmét azzal hálálták meg, hogy minden évben megkoszorúzták a szobrát. Ezt a mindenkori háztulajdonosnak kellett megtennie. A tűzvész évfordulóján már kora reggel megjelentek a polgárok a ház előtt és ellenőrizték, hogy valóban friss koszorú van-e a szobron. Egyszer a háztulajdonos megfeledkezett abbéli kötelességéről, hogy Szent Flóriánt koszorúval övezze. A város polgárai viszont addig nem hagyták nyugton, mígnem abba nem hagyta munkáját, hogy a szobrot friss koszorúval lássa el.16 Nils-Arvid Bringéus leírja, hogy a svédországi Vástergötland múzeumában látható egy 1250 körül, fából készült szent szobra, amit a népnyelv Korngott-ként, gabonaistenként emleget. A Vángaból származó objektumról az a hír járja, hogy a parasztok tavasszal rendszeresen kilopták a templomból, majd a jó termés elérése érdekében végigjárják vele a határt. Mivel egy alkalommal, 1826-ban, mégis alig lett termés, az egyik gazda mérgében levágta a szobor orrát. Bringéus további példákat is felhoz Norvégiából és Dániából is arra vonatkozólag, hogy a bőséges gabonatermést elérendő a helybéli parasztok a templomból kicsempészett szent szobrokkal, feszületekkel járták körbe tavasszal a határt. A szobrok büntetésére vagy jutalmazására további konkrét példákat viszont nem említ (Bringéus 2000, 29-30). Véleményem szerint azonban már ez is bizonyítja, hogy kelet-közép-európai példáink nem szórványosak, hanem egy nagyobb (legalább) európai hagyományrendszerbe illeszkednek. 2. Ezek a történetek gyakran parodisztikus hangnembe mennek át és sokszor falucsúfoló jelleget öltenek. Az udvardiak hozzáállása is erre utalt. Noha, az Orbán-szobrokkal való visszaélések a legközismertebbek, más szentek szobrai is juthattak hasonló helyzetbe. Nem készítettem statisztikát, de úgy tűnik, hogy a következő, ilyen szempontból „legnépszerűbb" szent a nép körében Nepomuki Szent János volt. Szőgyénben például azt mesélik, hogy a szomszédos bartiak lekaszált szénája a sok esőzés miatt elrohadt, ezért a falu szélén álló Jánoska [Nepomuki Szent János-szobor. L. J. megj.j hátára batyut kötöttek, mondván, nem jól vigyázott a szénára, hát mehet (vö. Liszka 1995b, 76). Hasonló tréfás történeteket Bálint Sándor is említ összefoglaló munkájában (Bálint 1977,1: 378). A szóláshasonlattá vált fancsali feszület (mivel elverte a jég a fancsali határt, megverték az ott álló Krisztus-keresztet) esete is ebbe a kategóriába sorolható, szövegvariánsait (AaTh 1324A*) a magyar népmese-katalógus is a rátótiádák körében tárgyalja (vö. Kovács-Benedek 1990, 194-195; valamint: 229-233. Lásd még: Ujváry 2001a). 16 Vor vielen Jahren drohte Bischofsburg, im Kreis Rössel, einer gewaltigen Feuerbrunst zu erliegen. Da wandten sich die Bürger mit ihrer Bitte an den heiligen Florian und brachten hoch in dem Giebel eines Hauses am Markte die Figur des heiligen Florian an. Bis zu diesem Hause kam das Feuer, dann hörte es auf. Dadurch war den Einwohnern Bischofsburgs die Hilfe des Heiligen offenbart und ihren äußeren Dank bei ihm bekundeten sie ihm durch ein jährliches Bekränzen seiner Figur. Das mußte stets der Hausbesitzer tun. Schon am frühen Morgen des Jahrestages kamen die Leute an und sahen, ob auch ein neuer Kranz da wäre. Einmal vergaß der Hausbesitzer, dem heiligen Florian den Kranz zu winden. Da ließen ihm die Bürger keine Ruhe, er mußte seine Arbeit liegen lassen und den heiligen Florian bekränzen. (Zentralarchiv der deutschen Volkserzählung. Marburg, Nr. 647).
