Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
344 Szöveges folklór vesťi) Lőcsén meg is jelentette, Traja zhauraňelí braťja címen95. A lejegyző (adatközlő? ez teljes biztonsággal nem állapítható meg) viszont nem ő volt, hanem Samuel Reuss (amit Rimavský annak rendje s módja szerint közöl is). A Reuss-féle alapszöveghez viszont Rimavský csatolt egy további, már általa gyűjtött, rövidebb változatott, amiben még egy következőre is utalás esik („inde sa rozpráva...”: Rimauskí 1845, 94), ami azt jelenti, hogy a mesének Rimavský legalább három variánsát kellett, hogy ismerje. Ugyanezt a szöveget (az említett változattal együtt), némileg (inkább csak nyelvileg) átdolgozva, tartalmilag és szerkezetileg viszont hűen (Traja zhavranení bratia címen) később, 1881-ben Pavol Dobšinský is közreadta híres mesegyűjteményének negyedik füzetében. Ez a szöveg (nyelvileg mindig modernizálva, tehát voltaképpen további variánsok létrehozásával) az újabb és újabb kiadásokban a mai napig (általában) olvasható a Dobšinský-kôtetekben (pl. Dobšinský 2005, 160-173). Közben a cseh Božena Némcová, aki maga is gyűjtött szlovák meséket, a 19. század közepe táján öt alkalommal is utazásokat tett a korabeli Felső- Magyarországon (lényegében a mai Szlovákia területén, noha nem csak ott!), csehül jelentetett meg 1857-ben egy szlovák, sajátnak mondott népmesegyűjteményt, benne egy csomó, másoktól átvett, némileg átdolgozott szöveggel. A most minket érdeklő mesét, A három, hollóvá változott fivér (O tŕech zhavranéiých bratŕích) címen Némcová a Rimavský által közreadott variánsok egybegyúrásával meséli újra (Némcová 2012, 161-172j96. A legszembetűnőbb változtatás az, hogy a Reuss-féle kezdő eseményeket lecseréli a Rimavský által közölt variáns elejével. Ennek a Némcová-féle újabb változatnak a vázlatos tartalma a következő: Egy szegény asszonynak van három rosszcsont fia és egy egészen pici (járni és beszélni még nem tudó kislánya). A fiúk állandó gondot okoznak az asszonynak, s egyszer, amikor kenyeret sütött, nem bírták kivárni, amíg elkészül, s addig akaratoskodtak, amíg anyjuk egy darab lángosszerűséget gyorsan megsütött, és türelmét elveszítve - „nesztek, bárcsak hollóvá len95 Rimauskí 1845, 81-95. Új, viszonylag könnyen hozzáférhető kiadásban: Pácalová szerk. 2012, 50-60. Az összeállító az eredeti szövegközlésből viszont csak a Samuel Reuss által elmondott (?), leírt (?), gyűjtött (?) szöveget közli, s csak jegyzetben említi, hogy Francisci-Rimavský egy általa rögzített rövidebb variánssal is kiegészíti Reuss szövegét. Ezt a változatot Pácalová viszont nem hozza (Pácalová szerk. 2012, 464). Egy másik helyen megjegyzi, hogy a mese Dobšinský által közölt kiadás elején szerepel a Samuel Reuss mint adatszolgáltató megjegyzés (Pácalová szerk. 2012,466), noha ez az eredeti, Francisci-Rimavský általi kiadásából is nyilvánvaló (Rimauskí 1845, 94). 96 Božena Némcová szlovák népmesegyűjteményének jelent meg magyar fordítása is, ahol Mese a három hollóvá lett fivérről címen a most tárgyalt mese is szerepel (Némcová 1967, 172-184). Magam a szlovák mesegyűjtemény egy későbbi, hitelesnek tűnő, cseh nyelvű prágai kiadását próbáltam beszerezni (Némcová 1952; Némcová 1953), ám eredménytelenül. Épp ahhoz a kötethez, az elsőhöz (Némcová 1952), amelyben a kérdéses mese is szerepel, könyvtárközi kölcsönzés révén sem sikerült hozzájutnom. Helyette viszont megkaptam az első kötet egy újabb, enyhén szólva furcsa kiadását (Némcová 2010), amelyben az eredeti edíció sorrendjében közük is a meséket, ám épp a most bennünket érdeklő mese előtt (mintha akkorra elfogyott volna a kiadó pénze), mindenféle indoklás nélkül a kötet nemes egyszerűséggel véget ér. Végül a Prágai Városi Könyvtár által kiadott, autentikusnak tűnő digitális változatot használtam (Némcová 2012).
