Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
310 Szöveges folklór és Arany A. Lászlónak énekelt el, majd ugyanennek egy meglepően ép variánsát 1960-ból, amelyet aztán Ág Tibor adott közre. Ez utóbbit mind Ág Tibor, mind Vargyas Lajos egy régebbi helyi szóbeliség maradványának (survival) tartotta. Ezzel szemben bizonyítható, hogy a Kerényi György által, első kiadásban 1934-ben megjelentett, Madárka című népszerű népdalgyűjtemény megfelelő darabjának refolklorizálódott változatáról van szó, tehát nem a több száz éves helyi folklórhagyomány, hanem a másodlagos folklór részének tekintendő. 2. A ballada egy további, az előbbiekkel nagyon rokon variánsa - ami a fentebb említett Kerényi-féle változat meglehetősen pontos másolata - Földesi Ilona kéziratos daloskönyvéből került elő, ám ezt élőszóban nem énekelte el a gyűjtőnek (legalábbis ennek nincs nyoma). 3. Az Alsóbodokon élő nővére viszont szinte szó szerint előadta. Ennek a változatnak a párját Vári Fábián László, szinte betűhív azonossággal lejegyezte a kárpátaljai Visken is. Nyilvánvaló, hogy a közös forrás itt is Kerényi dalgyűjteménye. 4. Egy hatodik, 1978-ban Nyitracsehiben lejegyzett variánstöredék szinte betűhíven megegyezik a Kriza János által 1863-ban publikált, azóta tankönyvekben gyakran előforduló székelyföldi változattal. 5. A hetedik, 1987-ben, Pogrányban, Schuster Éva által dokumentálttal viszonylag szintén könnyű dolgunk volt, hiszen az egy második világháború utáni tankönyvben közölt variáns némileg romlott szövegű változata. Jelenlegi ismereteink alapján szinte biztosra vehető tehát, hogy a Kőműves Kelemenné balladája a Zoborvidékre vélhetően népszerű daloskönyvek, illetve tankönyvek közvetítésével másodlagosan került. Ezek a variánsok szervesen nem is épültek be a helyi szóbeliségbe, legfeljebb (a Földesi Ilona féle változatok) annak első szakaszáig jutottak el. Földesi Ilona volt annyira jó és kreatív énekes, hogy az olvasott (iskolában tanult?) ballada szövegén némileg alakított, illetve talán több forrás alapján kontaminált. Abban, hogy a fenti kérdéseket megválaszolni, a fentebb megfogalmazott kételyeket objektív módon alátámasztani sikeredett, természetesen a szerencse is közreműködött, hiszen időközben kerültek napvilágra olyan adatok, szempontok, amelyek a zsérei balladaváltozat lejegyzése során (1960 táján) még nem voltak ismeretesek. A népköltészeti alkotásokkal kapcsolatban hasonló esetek százszámra létezhetnek, csak nem tudunk róluk, illetve a megoldásukhoz nem segített hozzá szerencse, kitartás, szorgalom. Ahogy Honti János írta valahol a mesével kapcsolatban, hogy tudniillik ha valami egy nép meséjében egyedinek tűnik, csak idő kérdése, hogy megtaláljuk más népeknél is, érvényes bizony más műfajokra is. (2014)
