Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
Hol ringtak a bölcsők?309 A balladák ismertségi szintjére a Zoborvidék viszonylatában Arany A. László a szlovákiai magyarok néprajzát összegző munkájában is kitér, és hasonló megállapításokra jut, mint néhány évvel korábban Manga: A balladákat nem ismerik minden községben. Némely községben már alig egypáran ismerik őket, s ezek is inkább az öreg asszonyok. Többet ismernek a falu szegényei, zsellérei. Ezek, úgy látszik, általában többet énekelnek és szívesebben is. A gazdasszony, vagyis a módos gazda felesége nem szívesen vallja be énektudását. Legalábbis nem találja illendőnek idegen és a nyilvánosság előtt énekelni. Több balladának gyakran csak a töredékét ismerik a nótafák. Ilyenkor prózai befejező mondattal jelentik be a ballada tragikus kimenetelét. (Arany 1941, 8-9) Az a tény, hogy a jó fél évszázaddal korábbi figyelmeztetések ellenére a térség folklórja még ma is archaikusnak tűnik, azzal a körülménnyel (is) magyarázható, hogy a térség néprajzi (és azon belül is első sorban folklorisztikai) kutatása viszonylag korán megindult. Számolnunk kell tehát egy erőteljes visszahatással! A kívülről érkező fokozott érdeklődés egyszersmind felértékelte a lokális néphagyomány, népköltészeti alkotások jelentőségét a helyi lakosság szemében. Ezzel függ össze, hogy nagy múltra tekint vissza a Zoborvidéken az ún. népművészeti mozgalom is, ami ugyancsak erősen visszahatott az „élő” szájhagyományra (vő. Méry 1987). A ma is rögzíthető „archaikus” jellegű népköltészeti alkotások, szokások esetében aztán a legtöbb esetben nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy azok valójában milyen mértékben archaikusak, mennyire tekinthetőek revivalnek, illetve folkiorizációnak vagy éppenséggel a refolklorizáció produktumának. Amennyiben elfogadjuk a folklórjelenségeknek azt a fejlődési sémáját, miszerint a kezdeti fokon van a szerves folklór, majd ezt (a folklorisztikai érdeklődés kibontakozásával párhuzamosan) a szervezett vagy másodlagos folklór, illetve a folklorizmus követi, akkor úgy is fogalmazhatunk, hogy esetünkben sokszor problematikus megmondani, hogy egy adott népköltészeti jelenség, alkotás éppen melyik fejlődésbeli fázis részeként értelmezhető (vő. Liszka 2011, 16-25). Tanulságok Kőműves Kelemenné balladája korai történetével, eredetének, terjedésének, az átadás-átvétel rendkívül bonyolult kérdéseivel, nemzetközi összefüggésekbe ágyazottan a legkimerítőbben Vargyas Lajos foglalkozott, mondhatni szimultán vitákat folytatva a többi között román, görög, cseh és magyar kutatókkal (ezek áttekintését lásd: Voigt 1968; Schubert 2010). Fenti mikroelemzésem ezeket a kérdéseket természetesen nem vagy csak rendkívül távolról súrolva érinti. Összefoglalóan megállapítható, hogy a Kőműves Kelemenné balladájának 1960 óta mindösszesen 7 variánsát, illetve variánstöredékét sikerült feljegyezni a Zoborvidéken. 1. Ebből az első három a zsérei Földesi Ilona nevéhez kapcsolható. Ismerünk tőle egy-egy töredéket 1939-40-ből, illetve 1942-ből, amelyeket Zagiba Ferencnek
