Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
302 Szöveges folklór mere legyen vanak ringó bölcsök akik el altatják vanak jó aszonyok akik meg szoptatják. VI hat ide Apám édes apám hol van ides anyám elment meszire haza jön estére. el marat meszire haza jön regeire, Este is eljőve még sem jőve haza regei is eljőve még sem jőve haza Vili nyolc Átkozott legyen hát magas Déva vára még a nap se süsön fényesen le rája elvesztetem érte kedves felesígem árva marat imár kedves szép gyermekem IX kilenc El is égeték mész közé keverték magas Déva várát azal fel épétek amit regei raktak az délbe meg marat amit délben raktak az estig meg marat VII. hét ezf ez a hatodik vers* [* később tintával írták] (Ág-Sima 1979, 401-402) Láthatjuk, hogy ez a változat még közelebb áll a Kerényi által közölt variánshoz, illetve az alábbi, Vári Fábián László által, a kárpátaljai Visken lejegyzett szöveghez. Megjegyzendő, hogy ez utóbbiakban viszont nem szerepel a vérré vált kútvíz motívuma, úgyhogy ennek valahonnan máshonnan kellett mind a zsérei (1960), mind az alsóbodoki (1978) a variánsokba kerülnie. Az alábbiakban nézzük a Vári Fábián László által Visken lejegyzett változatot, s mellette egy másik, egy népszerű daloskönyvben közreadott erdélyi változatot, amelynek bizonyos strófái ugyancsak egybecsengenek az eddig tárgyaltakkal: Egykor elindula Tizenkét kőműves, A tizenharmadik Kelemen kőműves. Magas Déva várát Magas Déva várát építeni kezdték, Építeni kezdtik, Annak élit, ügyét semmibe se lelték. Annak élit, ügyit Akit reggel raktak, a délben elomlott, Semmibe se leitik. Akit délbe raktak, estére beomlott. Amit reggel raktak, Az délben leomlott, Amit délbe raktak, Estére leomlott. Arra tanakodik Tizenkét kőműves, A tizenharmadik Kelemen kőműves. A legnagyobb pallér Tizenkét kőmives azt a törvény tette, Azt a törvény tette, Miknek felesége jő reggel előre, Améknek idejön Rögtön megfogassék és vére vétessék, Előbb felesíge, Az gyönge csontjait kőfal közé tegyék.- Áztat, aj, fogjuk meg, Tűzzel égessük meg, Az gyönge csontjait kőfal közé tegyék. Áztat, aj, fogjuk meg, Az ő piros vérit mész közi keverjék, Tűzzel égessük meg! Avval állítsák meg magos Dévavárát Hogy így nyerhessék meg annak drága árát.
