Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
280 Szöveges folklór légette, hogy ők a Kicsindi-majorba laktak. És még akkor ő gyerek vét. A nagymamám, a dédnagymamám egyedül volt velük otthon. Volt nyóc gyerek, nagyapám volt a legidőssebb és a dédnagyapám nem tudom hol vét. Este lefeküdtek és érdekés módon, réggel, mikor fölébredtek - kerekes kút vét nékik az udvaron - mindig réggel még volt nékik húzva a vödör vízzel. Nem tudták, hát szomszéd sé vét, dédnagyapa nem vöt otthon, hogy hogyhogy mindig teli van a vödör. Minden este má direkt figyelték, hogy üressen hagyják a vödröt, reggelre mindig tele volt húzva. A nagymama eltökélte - hát nagyapa úgy mesélte, hogy ez tényleg megtörtént -, eltökélte, hogy még fogja lesni ő, hogy éjjel mi történik. Nem fog éjjel aludni. És leste. És egyszer arra lett figyelmes, hogy jön égy kutya. Égy egyszerű kutya, odamégy a kúthoz és elkezdi tekerni a kutat. A sötétben persze ő csak annyit ismert föl, hogy az az alak égy kutya. És azt ínekőte olyan féhangon, hogy: „Jaj! Jaj! Jaj-jaj-jaj-jaj! Jaj! Jaj!”. És ezt ötször elínekőte, fölhúzta a vizet és akkor nagymama nagyon megijedt (hiszen csak a gyerekekkel vét otthon égyedű), lefeküdt, és akkor recsegés-ropogás, mintha az égisz erdőt kiirtották vóna, hogy má olyan five kelt fő, hogy most má azok a fák, amik a házat vídtík, azok mind elpusztútak. De nem. Szóval a vödör teli vöt vízzel, égy fa nem vöt bántva... Kicsindi ordígató néven emlegették aztán az esetét, de többé nem ismétlődött meg. Azzal, hogy egyszer méglestík, azzal vígé lett. 3. Bajtán és Lelédén az a hír járta, hogy az a boszorka, aki foggal születik. És volt is ilyen... 4. Bajtán a falu végén valamikor, még emlékszék rá, égy épület volt (most buszmegálló van ott) és Vörös keresztnek hívták34. Hogy mi vöt az Vörös kérészt, nem tudom [...] Szóval ott, Szalka felé, azt a szerpentines részt Szurdoknak hívják. És a boszorkányjelöltet kivezették éjfélkor erre a helyre. A porba rajzoltak égy ilyen nagy kört, valamivel kifehérítették, nem tudom, mivel szórták még, de fehér kör volt rajzolva itt a Vörös keresztnél. És beleállították a boszorkányjelöltet. No most onnan a Szurdok felől egyszer jött égy ilyen tüzes vonat. Szóval sínék nincsenek ott, de ott jött a vonat és lángolt, de nem ment csak a körig. Szóval ezt a boszorkányjelölt ném tudta és ha kilépett a körből, akkor nem felelt még, ha még benne maradt, akkor egyszerűen, amint állt a körben, akkor látta, hogy a vonat jött szembe és a körhöz írve eltűnt. És akkor fölvéttík őt boszorkánynak. Égy másik eset, ugyanilyen, akkor még égy tüzes disznó. Még volt gyújtva égy nagy disznó. Két mázsásnak nézett ki a malac (hogy látta-é valaki, vagy nem, nem tudom, de így mondták, hogy körülbelül két mázsás volt), még volt gyújtva és akkor az szaladt. De mégintcsak a körnél eltűnt. 34 Ajelzett helyen, ami egyébként keresztét is, most egy „süttői márvány”-ból készült, tehát vörös színű, út menti feszület áll. Nyilván innen a megnevezés. L. J.
