Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)

2. Szöveges folklór

2. 30. Ipoly menti hiedelemtörténetek

Bevezetés

A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság által, a váci Tragor Ignác Múzeummal, a szobi Érdy János Könyvtárral és Információs Központtal, valamint a komáromi Duna Menti Múzeum Magyar Nemzetiségi Osztályával, illetve az ipolysági Honti Múzeummal és Galériával közösen szervezett hosszú távú „Honti kutatási program” keretében 1993 nyarán egyhetes kutatótábor keretében, Párkány székhellyel az Alsó-lpoly és Alsó- Garam mente Hont megyei községeinek a feltérképezésére került sor. A kutatási program keretében magam az emberi erővel végzett teherhordás eszközeinek formavilágát, valamint a teherhordás módjait vizsgálom, ám első garamkövesdi tájékozódásom során a falu polgármester asszonya (Sliva Lászlóné Zsákovics Judit, sz. 1961) egy csokor figyelemre méltó hiedelemtörténetet mondott el, amelyeket a szomszédos Bajtárói származó nagyapjától hallott még gyermekkorában.

Zsákovics András (1905-1989), a nagyapa, gyermekkorát a közeli Kicsindi-pusztán töltötte, majd nősülését követően, 1970-ig Bajtán élt. Ezután költözött a Garamkövesden házat épített fia családjához.

Úgy vélem, hogy a magnófelvétel alapján lejegyzett mondák, minden töredékességük, megkopottságuk ellenére, érdemesek a megörökítésre. A szövegek közlése után néhány, inkább informatív jellegű, értékelő megjegyzést fűzök az anyaghoz.

Szövegközlés

1.

Nagyapám nagyon szeretett meséni. És tényleg: mi annyira tudtuk figyelni és nagyon szerettük, és nagyon hiányzott, hogy méghalt a nagyapa. Idős kora ellenire nagyon jól gondolkodott és mondjuk elmondta, hogy az ő legény korába a Duna, a Garam, még az Ipoly keletkezését hogyan mesélték. Mindén meséjét ezzel fejezett be:

És a végén volt égy lakodalom. Nagy lakodalom. A sarokba én is ott voltam - mármint ö, hogy ott vót - és mindégyik sarokba állt égy zsák. Három sarokba állt égy zsák. És annyira táncoltunk, hogy a sarkantyúnk beleakadt a zsákba. No és akkor az égyikbe volt a Duna, a másikba a Garam és a harmadikba az Ipoly. És akkor kifolyóit a sok víz: égyik folyott fölfelé, a másik lefelé és hát így keletkézéit a Duna, Garam és az Ipoly.

Szóval mindén mesét ezzel fejezett be. Amikor mondta, hogy most még gyün a lakodalom, akkor mi má tudtuk, előre mondtuk, hogy melyik sarokba vót az Ipoly?

2.

Nagyapámék, mielőtt megnősült, majorba laktak, Ez Kicsind és Kövesd között vót és hát vót, aki Kövesdi-majornak mondta, vót, aki Kicsindi-majornak. No, hát ő úgy em-