Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
268 Szöveges folklór Az 1703. esztendőben a lázongó ellenségtől féltünk, amely azonban jó barátunk volt annyiban, hogy rosszal fenyegetve jót cselekedni tanított bennünket. Hogy az emberek fegyverei ne árthassanak, az Isten segítségével fegyvereztük fel magunkat, és megfogadtuk, hogy e szobrot állítjuk a legszentebb isteni háromságnak, hogy tőle védelmet nyerjünk. Kegyesen vette fogadásunkat, és az ellenséges fegyvereknek nem hagyta e várost lerombolni. Visszatérve a szlovák néphagyományra, annak egy erős, a kurucokkal szimpatizáló vonulata a jelentősebb. Csanda Sándor 1957-ben jegyezte föl az alábbi, a felsőgömöri szlovák parasztok körében ismert népdalt: A gyakran keverék nyelvű, makaróni szövegek (mint például gyűjteményünk Kuruc Räkócziho vojny című szövege is) a korszak nyelvi gyakorlatát tükrözik vissza, nem pedig nemzetiségcsúfolóként funkcionáltak, amint azt egy időben a kutatók tudni vélték (nem lehet most cél, hogy ezt a kérdést részletesebben is bemutassam, így csak emlékeztetni szeretnék a kérdéskör egyik legutóbbi áttekintésére: Küllős 1995). Márkus Mihály a Rákóczi-hagyomány egy figyelemre méltó szlovák-ruszin vonatkozására hívta föl a figyelmet. Az egykori kelet-szlovákiai (ma ukrajnai) Szolyva, Zajgó és Kopár községek lakói a karácsonyesti asztalnál a fő helyet mindig üresen hagyták II. Rákóczi Ferenc, egykori földesuruk emléke előtt tisztelegve. „Ahogy apáink mindig várták Rákóczit, mi is ugyanúgy várjuk és asztalunknál szívesen látjuk" - hangoztatták (vö. Soltész 1981, 387). A nagyságos fejedelem mai kultusza A kuruc kor emlékét a szájhagyományban időről időre erősítette a szépirodalom - és viszont. II. Rákóczi Ferenc és a kuruc kor „dicső emlékét” különféle helyi kiadású elbeszélésgyűjteményekben, helytörténeti munkákban is népszerűsítették (pl. Richter 1903; Somogyi 1907; Tóth L. 1912), Ocskay László árulásáról és dicstelen végéről több regény is született. Ozorai József Kuruc ősök című, különösebb szépirodalmi kvalitásokat ugyan nem hordozó, Érsekújvárott és környékén mégis népszerű, legalább két kiadást megért regényét kell még itt megemlíteni (Ozorai J. 1929. Vö. Thaly 1880). A korábban a nép szájáról (?) lejegyzett mondákat, történeteket többször is átköltötték, feldolgozták (vö. Lengyel D. 1975; Mártonvölgyi 1941 ; Mártonvölgyi 1999). Legjobb költőink (Kölcseytől Vörösmartyn és Arany Jánoson át egész Ady Endrével bezárólag) sorra elővették Rákóczi témáját és szebbnél szebb költeményekben örökítették meg a nagyságos fejedelem alakját (vö. Köpeczi-R. (Mácza 1992, 24) Za tréma horami Rákóczi tábori, Počkajte ma pán Rákóczi Aj ja pôjdem s vami Za tréma horami. Hármas hatom megett Rákóczi nyergeket: várj meg, uram, Rákóczi úr, hármas halom megett, én is veled megyek. (közli: Csanda 1961, 77; Rácz Olivér ford.)
