Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
Megszentelt kövek gyógyító pora?25 aacheni kegytemplom relikviái között van egy ház formájú fadoboz, amelyben „több mártírértékes pora” található (Kessel 1874, 132). A Szentföldet megjárt barokk kori magyar zarándokok a betlehemi barlang csodás erejű kősziklájából hoztak haza törmelékeket, amelyeket porrá zúzva, majd vízben oldva, mint a „Szűzanya tejét”, gyógyító erejűnek tartották (Bálint-Barna 1994,119-120). Szimonidesz Lajos leírja a betlehemi barlang csodás fehér kövének történetét. Szerinte Szűz Mária tej-ereklyéjének ez a formája a reformáció kora óta lett ismertté és terjedt el (Szimonidesz 1933,177). Idézi Gumppenberg 1672-ben megjelent latin nyelvű munkájának (Atlas Marianus) vonatkozó sorait: Szűz Mária tejének a betlehemi tejbarlang földét nevezik. A barlang talaja és sziklái inkább vörös színűek, de van egy ér benne, amely a legtisztább és legfehérebb tejhez hasonló színű. Ezt a fehér sziklát vagy földet lekaparják, mozsárban megtörik, többször átszitálják, hogy a legfinomabb por legyen belőle, azután napon megszárítják és megkeményítik, amíg hónál fehérebb és egészen tejhez hasonló nem lesz, azután megint porrá zúzzák és vízben feloldva betegeknek adják. Főként tejüket elvesztett asszonyok élnek vele, s ebbeli hatásában még a török asszonyok is hisznek. (Szimonidesz 1933,179-180) Ugyancsak idézi Esterás [Esterházy] Pál 1696-ban megjelent leírásának (Mennyei korona) témánkat érintő bekezdését: A barlang, melyben a szent szűz az ő szent fiával magát gyakran elrejtette és mennyei elmélkedésekben foglalta. Az is történt, hogy azon a helyen az ő szent fiát megszoptatván drága szűz emléjéből ment tejével a földet megöntözte, ezért ez a föld boldogasszony tejének mondatik és sok betegségek ellen igen dícsértetik, de a szoptató asszonyoknak, kik a tejben megfogyatkoznak, leghasznosabbnak tartatik... (Szimonidesz 1933,180) Atovábbiakban idézi még Johann Hubert Kessel munkáját is, aki leírja, hogy az aacheni kegytemplom Mária-tej-ereklyéje is ilyen, a betlehemi barlang porából nyert folyadék (Szimonidesz 1933, 180). A vonatkozó munkában viszont a Szimonidesz által idézett bekezdést nem sikerült megtalálnom (Kessel 1874). P. Kiss István 1766-68 között járt a Szentföldön, s útleírását Pásztor Lajos tette közzé 1958-ban. Ebben témánkkal kapcsolatban az alábbiakat olvashatjuk: Engedett az Isten anygyalának Jósef és azonnal béméne a városba, útravaló eleséget vásárlani. Ebben a sötét barlangban hagyá a Szűz Anyát, az ő szerelmes kis fiával; és tovább késvén, síra a csötsömős kisded. Meg kellelteté a Sz. Anya szűz tejével, azomban mind a félelem, mind a barlangnak sötétsége okozta, hogy a kisded Jézus elhibázván a szűz emlőt, s így a Sz. Anyának szűz teje a köves barlangba lecsordula: azonnal egészlen megvilágosíttatott a sötét barlang és a szűz tej tellyességgel megfehérítette, meg is lágyította az egész kemény kősziklás barlangot; csudálatos és hasznos erőt adott annak az Úr Jésus, úgymint ezen barlangban való fejér lágy kősziklának. Úgyhogy az hideglelősei meggyógyíttya, a kisded gyermeknek erejét meghozza, a szoptatós anyának nevelő tejeket emlőjükben bővségessé teszi, akik ezen Szűz Anya tejétül megfejéríttetett lágy követskéjéből ájtatossan és bizodalmas reménységgel bévénnek. Én magam is hoztam belőle; akiknek
