Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
24 Néphit, népszokás, népi vallásosság Másutt finom kőport dörzsöltek ki, amit hatékony szemek tartottak különféle emberi és állati betegségek gyógyítására.7 Vélhetően szélesebb körben is ismert, de főleg a német nyelvterületről, a középkortól adatolt hiedelem, hogy a templomból nyert por mágikus erővel bír. A frankok is azt tartották, hogy ami a szentek relikviáival érintkezésbe kerül, gyógyerővel bír. Különösen a szentek sírkövéről származó port tartották hatásos gyógyírnak (Andree-Eysn 1906,320). Bálint Sándor idézi Illyés András 1743-ban, Nagyszombatban megjelent művéből az alábbi, Nepomuki Szent János sírjával (?) kapcsolatos adatot, miszerint „némellyek csak a temetésén lévő kőről vakart porral is sok betegségekből meggyógyultak” (Bálint 1977, I: 373). Az persze kérdéses, hogy valóban a szent prágai Szent Vitus-székesegyházbeli sírjáról van-e szó, vagy - ahogy az idézett szerző egy másik helyen említi - „Szent János prágai hídon lévő temetőhelyéről”. Jelen írás problematikája szempontjából azonban végtére is ez mellékes. A földet (Ulrich-föld), amelyen a hagyomány szerint az augsburgi Szent Ulrich és Afratemplomban a Lech-mezei csatában is szerepet játszott püspök, a későbbi Szent Ulrich holtteste koporsó nélkül nyugodott, a hívők (sőt egyházi emberek is!) évszázadokon keresztül a patkányok és egerek elleni védőszerként hordták el. A hiedelem szerint a szántókon szétszórt Ulrich-föld ugyanis távol tartotta a rágcsálókat (további részletekkel vő. Liszka 2000a, 176). Egy 1603-as tiroli egyházlátogatási jegyzőkönyv arról számol be, hogy egy búcsújárótemplom talajában egy lyukat találtak, amely azáltal keletkezett, hogy a zarándokok az onnan nyert port kelevényeikre rakták. Ugyanilyen bemélyedésre leltek ezen templom sekrestyéjében is (HdA-4,1417). A templomok falán látható különböző kaparások, bemélyedések, vájatok egyes kutatók szerint ilyen pornyerés eredményei. Marie Andree- Eysn tudósít arról a Kölnische Zeitung 1905. évfolyamában olvasható hírről, miszerint Lellisi Szent Kamii vagy Kamilló (1550-1614) halála után az egykori cellája falából nyert por a szenthez való fohászkodással párosítva főleg sebek gyógyítására alkalmas, s egy Aachen-közeli holland városkában, Vaalsban még ekkor is jövedelmező kereskedelmet űznek vele (Andree-Eysn 1906, 320). A híres itáliai búcsújáró helyen, az Ancona közeli San Lorettóban is árusítanak az ottani kegytemplomból nyert port, gyógyítás céljából. Gyakoriak a 'Santa Casa’ porának hozzákeverésével készült kis tálkák, melyeket még feliratuk is hitelesít: CON POLVERE Dl SANTA CASA (= A szent ház porából). A belőlük elfogyasztott ételt is gyógyhatásúnak tartották (Borello 1984, 42). A bajorországi Altöttingben a helyi kegyszobor fekete agyagból készített mását árusítják. A róla lekapart port különféle betegségek ellen tartják gyógyhatásúnak. Az alsó-ausztriai sonntagbergi kegyhelyen kapható, fehér agyagból készült szobrocskákat hasonló módon hasznosítják (Gockerell 1995, 41). Egy írországi búcsújáró hely templomának vakolatát szintén kiárusították a zarándokoknak, mivel azt tartották, hogy az különféle betegségek gyógyítására szolgál (Andree-Eysn 1906, 320-321). Johann Hubert Kessel leírja, hogy az 7 Eine Reihe von Steinkreuzen und Marterln zeigen „kleine Dellen und Mulden, die entstanden sind, weil man in ihnen die Wetzsteine schärfte. Man hoffte auf diese Weise etwas von der immanenten Weihe der religiösen Gebilde auch auf das Arbeitsgerät und die Arbeit insgesamt zu übertragen. Andernorts hat man von ihnen feinen Steinstaub abgerieben und als wirksames Mittel gegen Krankheit von Mensch und Tier eingenommen.” (Hartinger 1992, 87)
