Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
,Aki a nőt, a bort, a dalt nem szereti...217 gigkísérve a mondás különféle változatait, az alliteráló három W-től ( Wein, Weib, Würfelspiel) egészen a szólás második felében az élvezetekről lemondót bolondnak nyilvánító fordulat felbukkanásával bezárólag, elérkezünk a szóban forgó szólás első ismert felbukkanásához. 1775. május 12-én jelent meg a Matthias Claudius által kiadott Wandsbecker Bothe 75. számában: Wer nicht liebt Wein, Weib und Gesang, Der bleibt ein Narr sein Lebelang, Sagt Doctor Martin Luther. (Idézi: Mieder 1983/84, 78) Innen kezdve a különféle feldolgozások, átiratok (egészen napjainkig) folyamatosan Lutherre mint a szólás kiötlőjére hivatkoznak. Wolfgang Mieder végezetül megállapítja, hogy ha Luther (úgy tűnik) nem is írta le, de valószínűleg ismerhette4, s a jövőben is „a legközkedveltebb apokrif Luther-idézetként”5 kezelhető ez a szólás. Nincs itt arra tér, hogy a szólás recepcióját, folklorizmusait más műfajokon belül (zene, irodalom, képzőművészet stb.) akár csak érintsük is, de jelezni szeretném, hogy ez - nemzetközi viszonylatban is - rendkívül gazdag. Ha megnézzük a magyar szólás- és közmondásgyűjteményeket6 7, kiderül, hogy noha a konkrét proverbiumot a maga teljességében nem ismerik, a Mieder által is számba vett gyökerei a magyar nyelvben is megvannak. Lásd az alliteráló Bort, búzát, békességet szólást, vagy az Éj, szerelem, 's bor semmi mértékletest nem javallanak (Baráti Szabó 1803, 74); Erős az igazság, a szép asszony és a jó bor (Margalits 1896, 76) vagy a Jó bor, pénz, szép asszony, embert kíván őrzésre, illetve Jó bor, szép feleség, csendes lelkiismeret drága dolgok (Erdélyi 1851,46). Kizárólag a Tóth Béla által összeállított Szálló igék lexikonában találtam rá a maga teljességében, ahol Luther-idézetként hozza a szólást, egy, a köznyelvbe nem bekerült magyar fordításban is: A neve késő vénségéig balga, Ki nem találja kedvét borba, lyányba, dalba7 4 E feltételes módra jellemző az egész dolgozat szóhasználata a sok ganz gewiß-szel, möglicherweise-ve\, höchstwahrscheilich-e\, möglich-e\, nicht auszuschließen-ne\... És a kijelentéseket némileg relativizáló szófordulatok sorát még folytathatnám. 5 „...als das beliebteste apokryphe »Lutherzitat«...” (Mieder 1983/84, 103) 6 Inkább csak szúrópróba-szerűen ellenőriztem ebből a szempontból a magyar szólás- és közmondás-gyűjteményeket, de az általam áttekintett kiadványokban (ami akár reprezentatív mintának is tekinthető) a szóban forgó proverbiumnak, ebben a tiszta formájában nyomára sem akadtam. Kronologikus rendben a következő munkákat szemléztem: Rájnis 1781; Baráti Szabó 1803; Dugonics 1820; Erdélyi 1851; Pelkó 1864; Sirisaka 1891; Margalits 1896; Schlandt 1913; O. Nagy 1966; Ujváry 2001b; Bárdosi főszerk. 2003; Forgács 2004; Vöő 2007. A szlovák és a cseh közmondásgyűjteményekben való (noha nem anynyira alapos) keresgélésem is negatívnak bizonyult. Vő. Záturecký 1896; Dobrovský 1963. 7 Tóth B. 1906, 377. Tóth korábbi, az imént idézettel azonos beosztású, Szájrul szájra című gyűjteménye még nem tartalmazza (Tóth B. 1895)
