Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
202 Néphit, népszokás, népi vallásosság A kérdésre, hogy a gyilkos hogyan szabadulhat meg a bűneitől, a főhős azt a választ kapta, hogy ha azt a régi lyukas almafabotot, amelyikkel az apját, anyját meg a testvéreit agyonütötte, a patak mellett lévő hegy tetejére ülteti, aztán térden állva a szájában addig hordja rá a vizet, míg az megint fává nem lesz és gyümölcsöt nem terem, addig nem szabadul meg az örök elkárhozástól [...] Később, amikor valóban gyümölcsöt hozott az almafa, s ahogy a bűnös sorra vallotta be bűneit, minden egyes alkalommal leesett egy-egy alma a fáról, valamennyiből fehér galambok szálltak ki, mindenik »isten áldjont« mondott neki s mind az égbe röpültek. (Tildy 1919, 83) A magyar mesekatalógus megfelelő kötete a mesét a Megölő Istéfán típusnév (AaTh 756B) alatt tárgyalja és 16 variánsát ismeri: I. Egy fiút születése előtt odaígérnek az ördögnek. Útnak indul, hogy visszaszerezze a szerződést a pokolból. Útközben rablóval találkozik, aki megkéri, hogy nézze meg, milyen helyet készítettek neki a pokolban. II. A pokolban az ifjú tömjén vagy szenteltvíz segítségével megszerzi a szerződést és meglátja a tüzes ágyat (borotvával kirakott ágyat), amit a rablónak készítettek. Megtudja, hogy ha a rabló botját leszúrja és térden csúszva addig hordja rá a vizet, míg a száraz fa ki nem virágzik és gyümölcsöt nem hoz, akkor elkerülheti a tüzes ágyat. III. Ettől kezdve a rabló vezekel. Mikor hosszú idő múlva az ifjú mint előkelő úr (püspök) arra jár hintón, megpillantja a fát zölden, érett gyümölcsökkel megrakva. Megölő Istéfán bevallja bűneit és meghal. Lelke fehér galamb képében mennybe száll. (Bernât 1982, 41-42) A típusnévvel kapcsolatban érdemes Ipolyi Amoldnak a Magyar Mythologiában közreadott megjegyzésére utalni: Hont s nógrádi palócoknál sokfelé elterjedten hallom a következő különös regét [gy. 43]158: egy zsivány, ki számtalan gyilkolásai közt atyját s anyját is megölte, megtudva jövendő kínos sorsát a másvilágon [...], vezekelni kíván bűneiért, mire a választ kapja, hogy ha gyilkos botját földbe szúrva, addig fogja könyjeivel áztatni, míg ki zöldül és arany almát fog gyümölcsözni, megszabadulhat a rá váró kínoktól; számtalan év után végre a könyekkel áztatott fa virítni kezd, és annyi arany alma terem rajta, a hány embert megölt; mire vétkeit megváltja, minden bűnös tett bevallásánál, egy egy alma esik le, s belőle fehér galamb repül ki; még két alma állott a fán, mert időzött atyja s anyja meggyilkolását bevallani, de meggyónva ezt is, a két végső alma is leesett, s belőle a két fehér galamb felszállt. (Ipolyi 1854, 359) Egy, ebbe a típusba sorolható, Hont megyei, ismeretlen gyűjtőtől és gyűjtési idejű mesevariáns, Mádaj címen gyűjteményében is megtalálható (Ipolyi 2006,133; vö. Ipolyi 1914, 427). A történet a szlovák anyagból már Ipolyi feljegyzéseinél korábban dokumentálva van. Jirí Polívkától tudjuk, hogy az első ismert szlovák nyelvű variánsát (Mataj címen) 1844. 158 Mely épen így jő elő a lengyelben (Voyčicki klechdi 1.180) s tudomásomra honunkban is a szlávoknál [Ipolyi jegyzete (Ipolyi 1854, 359)].
