Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
S botját ott lelte kivirulva...” Egy motívum határtalanságairól 203 június 13-án írták be a rőcei kódexbe (Codex Revúcky C), ahonnan ugyanezt, szinte betűhíven 1845. február 9-én másolták át, Madaj címen a IV. lőcsei Népi Mulattató (ProstonárodníZábavník IV.) 6. füzetébe (Polívka 1930, 75). A témánkhoz kapcsolódó rész (nem is annyira) meglepő azonosságokat mutat az Ipolyi által közöltekkel, ahogy a későbbi Dobšinský-féle, tudjuk, mesterségesen előállított változattal. Pavol Dobšinský közlése (Mataj) ugyanis három korábbi variáns kompilációja {Podali: Štefan Marko Daxner z Malohontu, Samo Ormis z Gemera, Jozef Jančo zo Šariša; porovnal A. H. Škultéty), s ily módon egy negyedik, Dobšinský által létrehozott változat159: 1844: Ak zasadíš ten kyják na dákom vrchu na skale na samotnom spicu a tak dlho vodu v ústach budeš kolenačky naň nosit, kým sa ti neprijme!... (Polľvka 1930, 80) 1850 körül: Azáltal szabadul ki Mádaj lelke, ha azt a bunkósbotot, mellyel édesatyját agyonütötte, a legmagasabb kősziklás hegybe beülteti, és ezt napról napra szájból vitt vízzel addig locsolja, míg alma nem nyől rajta, csakhogy a vizet térden állva hordja, akkor szabadul ki Mádaj lelke a beretvás ágyból! (Ipolyi 2006,133) 1858 után: Musíš na tej skale, s ktorej si striehol na ľudí, holými palcami jamu vyhrabať a do nej svoj kyjak, ktorým si ľudí zabíjal, zasadiť. Potom z tej studničky, čo si z nej najviac píjaval, holokolenačky a hololaktačky budeš nosiť vodu v ústach a kyjak polievať. Keď sa ti prijme a obrodí, tak si od tej postele osvobodený; ale ak nie, zatratanýsi na večné veky. __________(Dobšinský 1928, 29) Az újabb szlovák anyagban a Frank Wollman-féle gyűjtés eredményeként két variánsát ismerjük, egészen pontosan az egyik mesébe az a motívum épül be, amikor a bűnök beismerésével az almafáról egy-egy alma lehullik, de a kizöldülő és gyümölcsöt hozó száraz ág motívuma hiányzik (Gašparíková 2001, 245-246, 948-949). A másik variáns még távolabbi, halvány motívumbeli rokonságot mutat a most vizsgált jelenséggel (Gašparíková 2004, 559). A nemrégiben megjelent német mesekatalógus is három altípusra tagolja és lényegében az egész német nyelvterületről adatolja A három zöld ág mesetípust: 756A: Az öntelt remete (Der selbstgerechter Einsiedler); 756B: Madej rabló (Räuber Madej); 756C: A két bűnös (Die zwei Sünder). (Uther 2015, 176-179). Ami a mese eredetét illeti, arról részben megoszlanak a vélemények. Solymossy Sándor az alsószőlősi mese közlésének jegyzetében az hangsúlyozza, hogy „az egész típus alig159 Dobšinský 1858-ban az akkor számára hozzáférhető kéziratos gyűjteményekről készített egy jegyzéket. A rőcei kódex 22. darabjaként széljegyzeteli a Madaj rabló történetének variánsait. Már ebből kiderült, hogy létezett egy Samuel Ormis-féle, egy Štefan Daxner-féle (Matúš címen), valamint egy Jozef Jančo-féle (Mádai címen) változat. A Dobšinský-féle szövegközlés technikájához beszédes adalék a következő megjegyzése: „...počiatok z Daxnera; beh vecí Dx. a Ormisa treba srovnať; zakončenie má Orm. dobre. Z Jančovej o Anjelovi, ako mu cestu do pekla ukazuje” (Polívka 1923, 93-94).
