Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)

1. Néphit, népszokás, népi vallásosság

,S botját ott lelte kivirulva...” Egy motívum határtalanságairól

193

(Rózsa 1899), benne a csodás királyválasztás (vasasztalról való evés, kivirágzó bot) motívumai is szerepelnek. Ezek a mesék a Musáustól ismert szövegek szabad felhasználásáról tanúskodnak. Most csak a bennünket szűkebben érdeklő passzust idézem a négy forrást egybevetve:

1826

...[Primislas = Premysl:

L J. megj.] ergriff seinen häseinen Stab, stieß ihn tief in den Acker, häufte lockere Erde umher, wie man einen Baum pflanzt, und siehe da! alsbald gewann der Stab Knospen, trieb Sprossen und Äste mit Laub und Blüthen. Zwei von den grünenden Zweigen aber verwelkten und das dürre Laub ward ein Spiel der Winde; der dritte wuchs desto kräftiger und seine Früchte reiften.

(Musäus 1826, 3: 67)

1834-35

...[Primiszlasz = Premysl: L. J. megj.] hirtelen elővette tehát mogyoró botját, benyomta mélyen a’ szántóföldbe, ’s mint a' faültetésnélszokás, porhanyó földet kapart-fel körűle, 's imé! azonnal bimbózni a' bot, sarjadékokat, levelekkel és virágokkal teljes gallyakat hajtott. De a' zöldellő ágak' ketteje elszáradt, és szárazaz leveleik szél' játékává levének; a’ harmadik gally ellenben annál erősebben nőtt, 's az ő gyümölcsei megértek...

(Musäus 1834-35, ____________________3: 72)

1873

...(Primislas = Premysl:

L. J. megj.] ergriff seinen häselnen Stab, stieß ihn tief in den Acker, häufte lockere Erde umher, wie man einen Baum pflanzt, und siehe da! alsbald gewann der Stab Knospen, trieb Sprossen und Aeste mit Laub und Blüthen. Zwei von den grünenden Zweigen aber verwelkten und das dürre Laub ward ein Spiel der Winde; der dritte wuchs desto kräftiger und seine Früchte reiften.

(Bucsänszky 1873, 51)

1899

...[Primiszlav = Premysl: L. J. megj.] elővette mogyorófa botját s azt a szántóföldbe mélyen ledugva, parázs földet tőn köréje, mint midőn fát ültetünk, és Íme! a bot rögtön kihajtott, ágakat kapott, melyek kileveledzenének és virágzónak. Azonban a zöldelő ágak közűi kettő eiharvadt s száraz levelei a szél játéka lettek, a harmadik azonban annál erősebben nőtt és gyümölcsei megértek...

(Rózsa 1899, 48)

Láthatjuk, hogy a Musáus-szövegrész és az 1873-ban, már név nélkül közreadott ponyva megfelelő passzusa gyakorlatilag betűhíven egyezik (az egész szövegben is legfeljebb annyi a különbség, hogy míg az eredeti változat nincs tagolva, a ponyvaváltozat tizenkettő számozott és címmel ellátott fejezetre tagolódik. A Musáus-szöveg magyar fordítása esetében sincs a szöveg fejezetekre tagolva, viszont a nagyjából (némileg átstilizált, de egyértelműen a Staut-féle fordítást felhasználó) erre támaszkodó 1899-es ponyvakiadás már a fejezetekre tagolást alkalmazza.

Ha alaposabban megnézzük a fentebb idézett szövegrészt és Czuczor versének megfelelő passzusát, azt kell, hogy mondjuk, a világszerte ismert kizöldellő száraz bot motívumán túlmenően ez a két epizód túl sok rokonságban nincs egymással. Ha még hozzáveszünk olyan motívumokat is, mint Libussa instrukciója:

Kedvencz paripám jelölje az utat és ösvényt, előttetek egészen szabadon futva, és annak biztos jeléül, hogy megtaláltátok azt, akit felkeresni kiküldöttetek, tehát figyeljetek, hogy az a férfiú, kit az istenek királyul szemeltek ki, azon időben, midőn hozzá közeledtek, szabad ég alatt egy magányos fa árnyékában vas asztalról fog ebédelni. Ennek hódoljatok és öltöztessétek bíborba. A fehér paripa felengedendi őt hátára ülni és ide hozandja udvaromba, hogy férjem és a ti uratok legyen (Rózsa 1899, 44),

illetve a köddé vált igavonó bikák, vagy a levetett, de a későbbiekben is nagy becsben tartott fapapucsok motívumát, a végén feladott találós kérdést, akkor bizony meglehetősen vékonyak azok a szálak, amelyek a Czuczor-szöveget a vélelmezett forrással egy