Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
190 Néphit, népszokás, népi vallásosság Matyink ijedten ösztökét emel, Matyi csak húzódozik, sőt még az ösztökével meg is üté a koronát, azóta görbe a keresztje, de biz mégis Hogy a koronát távolítsa el, ő lett a király. De épen csak hegyén találta ezt, Azóta görbe rajta a kereszt. S akarta, vagy nem, de a korona Matyink fejére szállva ragyoga, S belőle oly király kerekedett, Kinél különb grófbul sem telhetett. 1844 (Vozári 1894, 25) Vozári a történethez (amiből azért nyilvánvaló, hogy a macskakörmök közé rakott „Mátyás király” a Czuczor-versre utal, és a folytatás - E szerint... - meg egyértelműen jelzi, hogy a továbbiakban a vers tartalmát adja közre136) megjegyzést is fűz, miszerint „a nép igaz szeretetének megnyilvánulása ez a Mátyus földi népmonda, melyhez hasonló nagy számmal található a nép elbeszéléseiben, hagyományaiban és kötetlen beszédű irodalmunkban is” (Vozári 1894, 25-26). Noha azt nem zárhatjuk ki, hogy ilyen és hasonló mondák akkoriban valóban éltek a szóbeliségben is (de ismétlem: konkrét adataink nincsenek), ez a Vozári által közreadott szöveg viszont mégiscsak egyértelműen a Czuczorvers prózai interpretálása. A nép elbeszéléseiben nagy számban található hasonló népmondákra utaló megjegyzésével azonban (még ha akaratlanul is) sikeresen vezette félre az utókort. Ernyey József alig több mint egy évtized elmúltával már úgy kezeli ezt a Vozári-féle változatot, mint autentikus népmonda-szöveget (Ernyey 1906,137), nem sokkal később meg Heller Bernât is készpénznek veszi, hogy „Czuczortól földolgozott mátyusföldi mondáról” van szó (Heller 1908,20)137. Az ügynek nemzetközi következményei is lettek. Ján Komorovský egy, a közép-európai szöveges folklórban fellelhető Mátyástradíciót, azon belül is a királlyá választás körülményeit bemutató monográfiájában, Ernyey nyomán (hivatkozva is rá) közli a Czuczor-verset visszaadó Vozári-féle szöveget, mint délnyugat-szlovákiai adatot (Komorovský 1957, 46), amit aztán néhány évtized múltán Ján Michálek, Komorovský munkáját jelölve meg forrásként, de annak továbbkígyózó eredetét már elfelejtve mint szlovák mondát publikál: Mátyás királlyá választása Mátyás király szegény családból származott, s noha nemes volt, mégis bocskort viselt, tehát béreslegény lett belőle. Nagy orra s talán egyebek miatt is a parasztok állandóan csúfolták, kinevették, de Matyi sem maradt adósa az őt gúnyolóknak. Szolgaként jól végezte dolgát, ezért aztán jól is tartották. Gazdája egyszer kiküldte szántai a határba. Dél körül járhatott, amikor a másik szolgalegény is megjelent a szántóföldön. Ő azonban amúgy, magas lóról beszélt Matyival, aki viszont elengedte a füle mellett társa gúnyolódásait és munkához látott. Az viszont nem hagyta abba a piszkálódást: 136 Olykor teljes sorokat, rímpárokat is visszaad a versből. Például: „Az uj királyt ma angyalok teszik. S az lesz, a ki vas asztalról eszik". 137 Megjegyzendő, hogy Heller egy egy évvel későbbi közleményében már óvatosabban fogalmaz, noha a monda meglétét a mátyusföldi magyar szájhagyományban továbbra is készpénznek veszi: „A mátyusföldi [sic!] hagyományban, a melyet csak Czuczomak verses (és valószínűleg önkényes) földolgozásából ismerek...” (Heller 1909, 269).
