Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
,S botját ott lelte kivirulva...” Egy motívum határtalanságairól 191 »És tudod, mi újság van? Az urak Budán királyt választani jöttek össze. Neked elég nagy orrod van, nem tudod kiszagolni, hogy ki lesz az új urunk?« A szolgalegény csúfondáros szavaira Matyi csak ennyit mondott: »Az új királyt ma az angyalok választják. Az lesz a király, aki vas asztalról eszik.« Ezután felfordítatta az ekét, s arról költötte el ebédjét. Amikor ezt társa meglátta, gúnyosan rászólt: »Te koldus! Még hogy te lennél a király? No, ha az ostornyelem kizöldül, amíg egyet térek a szántásban, akkor tényleg te leszel a király, én meg a te udvari bolondod.« Hogy volt, hogy nem volt, az ostornyél valóban leveleket hajtott, és jöttek is már az angyalok, hogy fejére helyezzék a koronát. Matyi viszont ellenkezett, s az ösztökével véletlenül a koronát is megütötte, ezért ferde a kereszt a korona tetején. De hát mégiscsak ő lett a király.138 Körülbelül eddig jutottam kutakodásomban, amikor kezembe került Jung Károlynak a Mátyás-tradícióval kapcsolatos korábbi munkáinak gyűjteményes kötete (Jung 2008). Ebben, a Királyválasztás feldobott koronával című, eredetileg 1999-ben megjelent dolgozat újraközléséhez fűzött kommentárjában némi (?) bosszúsággal terhes örömmel konstatálhattam, hogy a fentebb bemutatott „szövegvándorlást’’ újvidéki kollégám jó pár évvel korábban már felgöngyölítette139. Áttekintésében találtam egy, általam korábban nem ismert tanulmányra való hivatkozást is, ami csak megerősíti a fentebb sejtetteket, elmondottakat. Weber Artúr eszmefuttatásáról van szó, amelyben a szerző Czuczor versének lehetséges forrásait tárgyalja, gyakorlatilag kizárva a szóbeliséget. Ehelyett a cseh Libussa-mondakör hatását véli felfedezni a Czuczor-versben (Weber 1910). Való igaz, a cseh Premysl-ház eredetmondájának számtalan eleme (miközben azt sem ártana persze figyelembe venni, hogy az érintett mondának éppen melyik interpretálásáról beszélünk, ugyanis nem mindegyikben van jelen az összes, a Czuczor-vershez is kapcsolható motí-138 Voľba Mateja za kráľa. Kráľ Matej pochádzal z chudobnej rodiny a bol azda aj šľachtic, lenže nosil krpce a tak sa stal z neho paholok. Pre jeho veľký nos a hádam aj pre iné sedliaci sa mu posmievali, ale aj Matej sa odplácal posmievačom. Ako sluha dobre vykonával svoju prácu, a preto ho veru aj dobre chovali. Raz ho gazda poslal orať na pole. Bolo už okolo poludnia, keď druhý sluha tiež vyšiel na pole. Ten sa len tak zvysoka rozprával s Matejom, ale tento, nevšímajúc si jeho rečí, dal sa do roboty. Dobiedzať však neprestal: „A či vieš, čo je nového? Páni sa zišli v Budíne, aby zvolili kráľa. Ty máš dosť veľký nos. Či necítiš, kto bude pánom ľudu?“ Na posmešné slová smejúcemu sa sluhovi Matej takto odpovedal: „Nového kráľa zvolia dnes anjeli. Bude to ten, čo je na železnom stole.“ Potom si prevrátil pluh a na ňom zjedol svoj obed. Keď to videl jeho druh, posmešne mu riekol: „Ty žobrák. Že by si ty bol kráľom? No ak sa mi bič rozzeienie, kým sa raz obrátim s pluhom na medzi, vtedy vskutku ty budeš kráľom a ja zas tvojím bláznom.“ Nech bolo, ako bolo, bič sa rozzelenal a hľa, prišli anjeli a chceli mu položiť korunu na hlavu. Mafko sa zdráhal, ba ešte aj udrel svojou otkou po korune, preto má kríž nakrivo. Ale predsa sa len stal kráľom. (Michálek 1990, 70) 139 Hogy mégis bent hagyom a szövegemben ezeket a passzusokat, nem csak (pontosabban: főleg nem) a már elvégzett munka szemétkosárba dobásának fájdalmas nemakarása indokolja, hanem az, hogy Jung jegyzetein túlmenően konkrét, összehasonlító példákkal illusztrálva mutatom be a folyamatot, ami - talán - nem tanulságok nélkül való.
