Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
,S botját ott lelte kivirulva...” Egy motívum határtalanságairól 189 Mátyás Király Mátyás király fölötte szereié A népet, s ez őt nem felejthető, Kivált a jó szántóvető népek Felőle mind máig regélgetnek. „Mátyás király” Mátyusföldén az róla a rege, Hogy ő nem volt nagy úrnak gyermeke, Ha tán nemes volt is, csak bocskoros, És mint szegény, lett szolga - ostoros. E szerint Mátyás szegény családból származott, s ha tán nemes volt is, csak bocskoros s így lett belőle ostoros szolga. Nagy orra volt-e ok, vagy más hiba, Nem szól felőle a nagy krónika, Elég az ahhoz, hogy ingerkedék Matyinkkal a suhanó pórnemzedék. De Matyi sem kért mástul kölcsön észt, S pengőbe adta vissza a fapénzt, S a gúnyolónak oly koncot dobott, Melyen heted hétig rágódhatott. Meg volt csinálva, amit dolgozott, Minthogy mindent helyén, nyelén fogott, Nem is vették hát rossz névén neki, Ha tálbul a húst nem feledte ki. Orra nagysága vagy egyéb ok miatt ingerkedtek vele a parasztok, de Mátyás is visszavágott a gunyolódóknak. Mint cseléd, jól végzi a dolgát, ezért bizony jól is tartották. Egyszer gazdája szántani küldte őt, Nem tudni, ugart-e, avagy vetőt, De mélyen járt ekéje, s egyiránt, Minél többet gazdája sem kívánt. Egyszer gazdája elküldte őt szántani. El délnyi délig igy dolgozgatott, Mig szolgatársa is kiballagott, S hozzája úgy félvállon szól vala, Matyink pedig dolgára gondola. Dél felé járt már az idő, mikor a másik szolga is kiment a mezőre Emez csak félvállról beszélt Mátyáshoz, ő meg mit sem törődve a beszéddel, dolgához látott. •Hej Matyi, nem tudod, mi hír Budán? Az úri népek összebújtak ám, S királyt tesznek; te orrod jókora Nem szagolod, ki lesz a nép ura?« •Tudod-e mi az újság? Az urak Budán összegyűlve királyt akarnak választani. Neked jó nagy orrod van. Nem szagolod, ki lesz a nép ura?« A szolga szólt, röhentve jó nagyot, Matyink reá ilyen választ adott: •Az új királyt ma angyalok teszik, S az lesz, aki vas asztalrul eszik.« A kacagó szolga gúnyos szavaira Mátyás ekként válaszolt. »Az uj királyt ma angyalok teszik. S az lesz, a ki vas asztalról eszik.« Erre az ekéjén egyet vetett, S a felfordult szántóvasról evett, Midőn a szolga látta, mit mivel, Szólott fitymálkodás igéivel. Azzal az ekét megfordítva ebédjét a szántóvason költötte el. Ezt látván szolgatára, gúnyolódva mondá: •Koldúsvezér! ha ostorom nyele Addig kihajt, s leszen zöld levele, Mig a dűlőn egy fordulót teszek, Te úgy király, s én bolondod leszek.« •Te koldús! te lennél a király. No ha az ostorom nyelve kizöldűl, míg egy fordulót szántok a dűlőn, akkor csakugyan te leszel a király s én a te bolondod.« S hogy eshetett, hogy nem, de úgy esett, Az ostornyélnek zöld levele lett, S im angyalok koronát hoztanak, Matyink felé szárnnyal csattogtanak. Akárhogy történt: az ostornyél kizöldűlt s íme jönnek az angyalok s koronát a fejére akarják tenni.
