Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
,S botját ott lelte kivirulva...” Egy motívum határtalanságairól 185 Az Isten ereje volt, hogy a pap kinyilatkoztatta:- Itt és itt van egy fa kivágva tíz éve, és minden fiú menjék el oda, mindegyik vigyék egy száraz ágat a templomba. Oszt el is ment mindegyik, József is ment szegény, de őt hát lenézték, nem tartották őt semmire. Oszt mindegyik elment, József is elment. Mindegyik ágat rátették az oltárra. Akkor azt mondta a pap:- Azé lesz Mária, akié kizöldell! Akkor aztán vittek mind egy száraz ágat, s mind rakásra tették, sorba. Kilencvenen is voltak. Hát egy virított benne. Rajta volt a József neve. De aztán már nem haragudtak azok a sok nagy királyfiak. S akkor József és Mária együvé lettek. (Lammel-Nagy 1985, 260) Bosnyák Sándor egy 1976-os zagyvarónai (Nógrád m.) gyűjtésű szövege a következőképpen adja elő a szóban forgó történetet: A kovács lánya ...kitűztek egy napot, hogy mikor lesz Szűz Mária eljegyzése. Össze is jöttek akkoriban megint a legelőkelőbb fiatalok, legények, és meg lett nekik mondva, hogy van a József át földjében egy kiszáradt cédrusfa. Minden nőtlen vágjon arról egy ágacskát és hozza el erre a napra. Nohát, ez a Szent József, ő is szüzességet fogadott a Jóistennek. Ő nem ment vágni ágacskát. És ekkor kihirdette az a papjok, hogy mindenki menjen, ha már idős, akkor is, a nőtlen Józsefnek is mondta, hogy menjen és hozzon ő is ágacskát. Elment József és hozott. Mikor lerakták az ágacskákat, ahogy akkor tartották a szertartást, imádkoztak, megfüstölték. Akkor mindenkinek a neve rá volt írva, hogy tudják meg, melyik ágacska kié? És a Szent Józsefé virágzott ki, az öreg szegény ácslegényé, mert ő volt érdemes Szűz Máriára, mert ő is szüzességet fogadott és Isten előtt kedves volt... (Bosnyák 2001a, 44) Ahogy már fentebb is említettem, feltűnő, hogy míg az apokrifekből idézett jelenetekben József kiválasztottságát a botja végéről felröppenő fehér galamb jelképezi, addig a szóbeliségben ezt döntő mértékben a kivirágzó pálca motívuma váltja fel. Nagy Ilona szerint az apokrifekben olvasható változatot „a hagyományozódás során »visszaállították« az »eredeti« elképzelés [lásd Áron vesszeje. L. J. megj.j szerint: József vesszejét virágoztatják ki..." (Nagy I. 2007a, 302). Nem alaptalan talán feltételezni, hogy a Mária életét bemutató népszerű és olcsó nyomtatványokban, illetve a belőlük sarjadó szájhagyományban felbukkanó elem talán nem független a sposa/íz/'o-képek üzeneteitől. Láthattuk, hogyha Józseffel kapcsolatban nem is találjuk a kivirágzott bot nyomát a Bibliában, egy régebbi, ószövetségi történet, az Áron vesszeje, amire Telek József is utal egyik prédikációjában127, Mária jegyese kiválasztásának a történetét elbeszélve, illetve 127 ...azt rendelé vala mennyei sugallásból a' fő-Pap; hogy valamint régente Aáron, ki-virágzott mondola veszsző-által választatott a’ Fő-Papi méltóságra; úgy ennek az angyali tiszta Szűznek Férje, ki-virágozandó veszsző által választassák, a' Dávid nemzetségéből (Telek 1769, 438).
