Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
184 Néphit, népszokás, népi vallásosság sonlóan) szintén nem elégszik meg az apokrifekből ismert, botból kiröppenő galamb csodájával, hanem történetébe a kivirágzó bot motívumát is beépíti: ...szózat hallatszott, mely a főpapnak azt mondotta: Parancsold meg, hogy azok a házasulandó legények, kik Dávid nemzetségéből eredtek, gyűljenek egybe s kiki egy ágat vegyen kezébe. A kinek ága kizöldül, azé legyen a szűz. Egybegyűlvén tehát mindnyájan, kiki felírta vesszejére a nevét. Könnyen meggondolhatjuk, mely nagy csodálkozást indított a dolog az emberek között. Számos volt a Júda nemzetségéből való férfiaknak gyülekezete, kik vesszeiket a főpaphoz vitték, kiki azt remélvén, hogy az ő vesszeje zöldül ki és ő lesz, a kinek majd a szűz adatik. [...] Minekutána tehát vesszeiket a főpapnak adták volna mindnyájan, ez azokat bevitte a szentek szentjébe, hová csak egyszer esztendőben szabad volt egyébiránt mennie, és letette a frigyszekrény elejébe, kiment azután ismét és a néppel imádkozott. Az ájtatos könyörgés után visszamentés megtekintette, ha nem virágzott-e ki valamelyik? Látván pedig, egyik sem virágzott még ki: megkérdezte az Istent, mi oka volna ennek? Mire szózat lett, mely tudtára adta, hogy egy ág még hibázik. Kimenvén tehát a néphez a pap, megparancsolta, hogy szorgalmatosán keresnék fel azt, a ki Júda nemzetéből jelen nincsen. Ez pedig szinte az volt, a ki ájtatossága miatt szégyenlette a szüzet hitvesének kérni s kit az Isten ellenben erre legméltóbbnak tett és különösen kiválasztott. Szorgalmatos nyomozás után látták, hogy József az, a ki e jegyes-választásra meg nem jelent. Elküldőitek tehát érte és a főpap elejébe vezették, ki kemény szóval kérdezte tőle, mi okra nézve nem fogadta légyen parancsolatját? Ő erre alázatosan így felelt: Méltatlannak ítéltem én magamat, tisztelendő uram, arra, hogy e szent szüzet hitvesemnek vegyem, s mivel ő a nélkül is gazdag szülőknek leánya, én pedig együgyű és szegény ács vagyok, kérlek alázatosan, hogy engemet e házasságra ne kényszeríts. Isten parancsolatja, feleié erre a pap, hogy jelen légy, azért végy kezedbe vesszőt te is és írd rá nevedet. Történjen azután veled, a mi az Istennek tetszik. [...] A főpap azután ismét bement a szenteknek szent helyére és szent József vesszejét egészen kizöldültnek és virágokkal megrakodnak talála, melyek belőle kivirítottak. Kivitte tehát és megmutatta a népnek, mely elcsodálkozván rajta, fenszóval dicsérte az Istent, hogy a régi csodát, melyet Áronnal tett, megújította. De ez nem volt elég, mert midőn a főpap a vesszőt szent József kezébe adta, akkor a Szentlélek galamb képében a vesszőre szállott...126 A József-történet a kivirágzott bottal vélhetően a Makula nélkül való tükörből vagy más, hasonló tematikájú ponyvanyomtatványokból került át a szöveges folklórba (vő. Hetény 2011, 107-127), amit a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bükkszentdomonkoson Lammel Annamária által 1983-ban lejegyezett alábbi történetet is bizonyít: Mária menyegzője. Egy fa már vagy tíz esztendeje le volt vágva, le volt dőlve, tíz éve már, hogy elszáradott. Ki volt hirdetve, hogy Máriának eljegyzése van. Megjelentek a sok királyfiak bíborba-bársonyba öltözve. Szegény Szent József is odament, ő meg ács volt, ácsmester. Kötőbe, ahogy dógozott, úgy ment oda. Kinevették a királyfiak, hogy ő is odament Máriának az eljegyzésére. 126 Makula nélkül... 1909, 45-46. Az Emerich Katalin látomásait lejegyző és 1833-tól kezdve, hat kötetben közreadó Clemens Brentano szintén a fehér liliomokat (!) hajtó száraz ág motívumát írja le (Brentano 2005, 77-78). Lévay Mihály a galamb- és vesszőcsodát ötvözve közli a történetet (Lévay 1935, 51-52)
