Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
172 Néphit, népszokás, népi vallásosság Rövid kutatástörténet Tudománytörténeti közhely, hogy a kis szentképekre először a német kutatás figyelt fel, mégpedig értelemszerűen nem a művészettörténet, hanem először a néprajz (később aztán más tudományszakok - mint például a művelődéstörténet - is felfedezték forrásértéküket). Megjegyzendő azonban, hogy mások is, valamivel korábban bevonták érdeklődési körükbe ezt a forráscsoportot. Legyen elég itt a cseh Karel Procházka munkásságára hivatkozni. A cseh népélet vallási vonatkozásait összegző munkájában kitér a kis szentképek jelentőségének a taglalására is, fölsorolva azokat a jelentős prágai nyomdákat, amelyek ezt a termékcsoportot a 19. század folyamán kibocsátották, s részben a mi térségeinket is ellátták velük (Procházka 1910, főleg 94-99). A téma első jelentős, mindmáig felülmúlatlan feldolgozása a német Adolf Spamer nevéhez fűződik. Immár klasszikusnak számító munkája a mai napig az egyik legfontosabb eligazítója a témában mélyebben is tájékozódni kívánóknak (Spamer 1930). Azóta persze mind a német, mind a többi európai nemzet kutatása sokat tett a téma feldolgozása érdekében. Kiemelhetjük Wolfgang Brückner munkásságát, valamint a holland kutatást (Brückner 2005, további irodalommal. Itt jegyzem meg, hogy az összesített irodalomjegyzékben a téma iránt mélyebben érdeklődő Olvasó számos további, itt nem említett bibliográfiai hivatkozást talál). Utóbbinak elsősorban a híres amszterdami nyomdák termékeinek a számbavétele és elemzése révén köszönhetünk megkerülhetetlen publikációkat. A magyar (és a szlovák) kutatás (noha az utóbbi években, évtizedekben kétségtelen előrelépés tapasztalható), fényévekre kullog a német és holland kutatás mögött. A szlovák Boris C. Bálent 1944-ben lezárt kis munkájában (Bálent 1947, 38) a besztercebányai „búcsús nyomtatványokat" vette számba, köztük a kis szentképeket is. Noha munkája alapozó jellegéből adódóan azóta több korrekcióra is szorul, a mai napig nélkülözhetetlen kézikönyve a téma iránt érdeklődőknek. A magyar kutatók közül az alapozó nemzedéket kell itt megemlíteni (Csatkai Endre, Némethy Lajos, Bálint Sándor stb.), illetve az utóbbi évtizedekben egyre termékenyebb Szilárdfy Zoltánt. Számos könyvet szentelt a magyarországi kis szentképek tematikájának (Szilárdfy 1984; Szilárdfy 2003; Szilárdfy-Tüskés-Knapp 1987), magángyűjteményének legszebb darabjai két kötetben adta közre (Szilárdfy 1995; Szilárdfy 1997). A fiatalabb (bár már nem annyira fiatal) nemzedék köréből Tüskés Gábor és Knapp Éva neve említendő meg (Knapp-Tüskés 2004). A magyar és a nemzetközi kutatásban is elsősorban a kis szentképek művészet- és művelődéstörténeti szerepével, jelentőségével foglalkoztak. A népéletben, a populáris kultúrában betöltött szerepének mind a mai napig kevesebb figyelmet szenteltek. [...] (2007)
