Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
Előszó
14 Előszó Ez nem azt jelenti, hogy a korábbi változatot megtagadná a szerző! Ilyen esetekben mindig hivatkozni szoktam az előző változat(okra), tehát azokat is vállalom, miközben itt és most (pontosabban: ott és akkor) a szakmai etika azt diktálja, hogy a mostani (az éppen akkori) eszem, tudásom alapján átírt szöveggel azonosuljak. Nos, a jelen helyzet némileg más. Mivel amolyan keresztmetszetet szeretnék nyújtani arról, hogy mit tettem lényegében az elmúlt negyven évben, alapvetően nem írhatom át a korábbi írásaimat. Azt megtehetem velük, hogy nem adom őket ismét közre, de ha már a publikálás mellett döntöttem, úgy tisztességes, hogy az akkori tudásomat, véleményemet tükrözzék. Közben micsoda tantaluszi kínokat szenvedek, hogy nem nyúlhatok hozzájuk, nem egészíthetem ki őket, téves megállapításaimat nem korrigálhatom... Nota bene: a figyelmes olvasó persze észreveheti ezt az építkező életmódot. A most egymás mellé került dolgozatok egyikében még nem tudok valamiről, miközben a következőt meg már arra építem. Egybe is fésülhetném őket, de így hagyom. Kisebb módosítások viszont történtek: az alkalmi írások személyes vonatkozásait általában töröltem, helyüket szögletes zárójelbe tett három ponttal jelölöm [...], a nyilvánvaló elírásokat, nagyon zavaró stiláris vagy egyéb hibákat természetesen (ha megtaláltam őket) javítottam. Viszont nagyon indokolt esetben (hogy mi minősül indokoltnak, azt én döntöm el), olykor, nagyon ritkán jegyzetben adok azért kiegészítéseket, korrekciókat. Ezek azonban mindig nyilvánvalóak, láthatóak. Az egyes tanulmányokban átfedések előfordulnak. Ezeket igyekeztem elkerülni, de az adott helyet, ahonnan töröltem passzusokat, szintén szögletes zárójelbe tett három ponttal jelölöm [...], máskor viszont tudatosan benne hagytam (részbeni) ismétlődéseket. Ezek egyrészt azt az építkezést is reprezentálják, amiről már szóltam, szóval, ahogy egyegy téma megítélése évek, évtizedek alatt alakult, fejlődött bennem, hiszen ezek a szövegek, gyakran a némi ismétlések ellenére is bizony nemritkán egymással is feleselnek. Úgy gondolom, a tévedés jogát meg kell adni minden kutatónak, s ki mondja azt meg, hogy egy korábbi vagy egy későbbi nézetem, véleményem tekinthető ma (vagy holnap) „érvényesnek”? Mivel a különböző szövegek különféle helyeken, más-más formai elvárások figyelembe vételével készültek, jelen esetben ezért az irodalmi hivatkozásokat igyekeztem egységesíteni (ezek szinte annyifélék voltak, ahányféle helyen az itt sorjázó írások annak idején megjelentek), hiszen ezek egy kötetben, egymás mellett nagyon zavaróak lennének. Úgy gondolom, az is olvasóbarát megoldás, hogy összevontam az irodalomjegyzéket: ez egyrészt a felesleges átfedéseseket, az újra és újrafelsorolásokat iktatja ki, másrészt megkíméli az olvasót a felesleges lapozástól, a tanulmányok végén, pontosan hatvan helyen szétszórt irodalomjegyzékek keresgélésétől (a két könyvjelző egyike arra szolgál, hogy azt eleve az irodalomjegyzék kezdetéhez lehet beállítani). Az „ijesztő méretű összesített bibliográfia" (egyik lektorom megfogalmazása), amelynek (megítélésem szerint) önmagában való áttekintése is tanulságos lehet, persze még így is kiegészíthető (lenne)1. 1 Nem mindig hivatkoztam a magyar, szlovák, cseh vagy német kézikönyvek (szintézisek, lexikon, egyetemi tankönyvek) megfelelő passzusaira. Egyrészt azért, mert ezek végső soron közismertek, másrészt meg azért, mert az adott szöveg megírásának az idejében még nem léteztek. Itt sem sorolom fel őket. ha akarja, maga is kikeresheti őket az érdeklődő olvasó.
